Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1853
8 — szóitól álló gylijteléke, deákozattal sokkal csekélyebb, hogysem valami sokat várhatnánk tőle. Érdeme abban határozódik, hogy több szavaiban érdekes adalékul szolgál a mai szótörténetirónak, midőn azon elvre keres adatokat: van-e eset, hogy a szó jelentése megváltozott, alakja megmaradása mellett is? ') Ide sorolható, mint szinte nyelvanyag összej egy zése, Szálkái László érsek kéziratainak 1490-ld azon része is, mely Theodul Eklogáját feles sorközi magyarításokkal tartalmazza. Már ebben nem csak szótári, hanem phraseologiai emléket is birunk, a mennyiben szerző ittott megki- sérlette az eredetinek egyes kifejezéseit választékos magyarsággal visszaadni l *). Ennyire, csakis ennyire terjed a XY-d. század szógyűjteménye. Már jóval tovább haladott a XVI-d. század. Pesti Gábor 3), a tizenegy nyelvű (köztök a mayyar is) Calepinus 4), Vranchich (=Verantius) Pauszt5), Szikszai Fabricius (=Kovács) Balázs 6), Bejthe István 7 *) nagyobb J) L. Szilágyi István akad. llagnak „A magyar szótárirodalom történeti szemléje. Első korszak: Nyír-Kállaitól Molnár Albertig; 1484.—1604.“ című székfoglaló értekezését. Magyar akad. Értesítő. VII. év. 1847. November. X. szám. a) L. Toldy: i. m. 83. 107. 11. •*) L. Régi magyar nyelveml. Másod. köt. Buda. 1840. 394. 1. 4) L. Calepinus undecim lingvarum. Lugduni. 1587. a) L. Verantius Faustus: Dictionarium quinque nobilissimarum Európáé lingvarum, latinae, italicae, germanicae, dalmaticae et ungaricae. Venetiis. 1595. c) Első kiadása Pesti Gáspártól Debrecenben, 1592. Lcgnevezetesb kiadása azonban e szótárocskának az, mely Szilvás Ujfalvi A. Imre által még 1597-ben elkészítve, 1619-ben jött ki, ugyancsak Debrecenben, következő címlappal: „Nomenclatura, seu Dictionarium Latino-Ungaricum, clarissimi viri D. Basilii Fabricii Szikzovii. Editio prioribus limatior et multo auctior, cum indice duplici, opera Emerici A. Sz. Ujfalvii. Debrecini, Typis Pauli Rhedae Lipsensis. M.DC.XIX. 7) L. Stirpium Nomenclator Pannonicus. Antverpiae, ex officina Christofori Planlini. M.D.LXXXIII. — Érdekes egyéniségül tűnik fel e műben Bejthénk, szövetkezve Clusius Károly belga természetbúvárral (L. erre vonatkozólag: Magyar akad. Értesítő. 1847. X. sz. 333. 334. 11.). — E dolgot illetőleg, érdekességénél fogva, mint curiosum, álljon itt a következő című munka: „D. Jacobi Tabernaemontani New vollkommen Kräuter-Buch, vermehrt durch Hieronymum Bauhinum D. und Profess, bey der Universität zu Basel. Basel. M.DC.LXIV. Fol.“ A tiz külön nyelvre vonatkozó lajstrom után álló ily című rovatban: „Register der Kräuter auff allerhand Barbarische Sprachen“ édes magyar nyelvünket is kegyeskedett a bázeli egyetemi tudós (!) tanár a barbár címmel megtisztelni; miben vele a lengyel is osztozik. A lajstromban álló magyar növényneveket, a német szerző saját orthographiája szerint, ide iktatjuk. Hadd álljon az itt, mint penészes adalék, növénytanunk történetéhez. A kijavításban Diószegit (L. Fű vészkönyvét) választók kalauzul, minthogy Brassait még nem bitjük. Tabernaemontanus. aggó fiú und ronto fiú, senecio tomentosa .... kapor, anethum ............................................................... a rpa, hordeum distichum................................................ gyeken (a buzogánya): baka v. haporya, typha minor seu typhula ............................................................... b éka fiu, ranunculüs gramineus..................................... f ekete Írom, artemisia marina..................................... b usa és buza, triticum typhinum multiplici spica . . Chaba ire, tragoselinum minus..................................... D iószegi, aggófíí, rontófü, senecio vulgaris, kerti kapor, anethum graveolens. laposfejü árpa, hordeum distichon. háti gyékény, typha angustifolia. lángos szironták (békaffi), ranunculus flammula. fekete üröm, artemisia vulgáris. közönséges buza, triticum aestivum. vérfejü csábaír, poterium sangvisorba.
