Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1853

— 27 —

Caritas.

loqucndi facultate; c. febri, dotare, suspicione, vilii*. In- nét s szabad akaratból, önkényt megtartóztatja magát (tartózkodik) valamitől, távol tartja magát (valamitől): c. vino, nem iszik bort; Pompcjus c. foro, I’ompe- ju8 nem megy a fórumra; c. patria, hazáján kivid van. — 2) viszonyban a távoliét mellékfogalmával: nélkülöz, b iával van annak, a mi csak kívánatos (vesd ü. egeo): c. consuetudine amicorum, commodis omnibus, libertate; (ős kJ c. alicvjus és c. id quod amcs.

Caritas, atis, nn. (carus), 1) drágaság, magas ár, annonae, vini; innét önállólag: drágaság, szűk- idő: quum est c.; annus est in summa c. — 2) átv. ért. A) szenvedöleg: becsben-létel, becsülés, szeretet (melyben valaki részesül): succedere tantae cari- tati Hieronis, a nagyrabecsült Hierot követni (utódának lenni). B) cselekvöleg: becsérzet, mély tisztelet-, nagyrabecsülésből eredő szeretet (minden érzéki vágj’-, vagy nemi hajlamtól ment szeretet, vesd. ö. amor): c. quae est inter nat os et par ent cs; igen gyakran tárgyas saj. e. c. patriae, hazaszeretet; (így is: c. ergo atiquem); néha azonban alanyi s aj. e.-tel is: credo vos caritatem civium concupisse, hiszem, hogy kívántátok a polgárfelck szeretőiét.

V.

Carmen, inis, kn. (casmen, ebből: cano). 1) hang, zene, ének, dal: canere c., dalolni, énekelni; cc. concordant nervis, a húrok öszhangzanak a dallal; carmen tyrae, citharae, koboz, citara melletti dal; tibia e ff undit e., a lant dalban áradoz; c. ferate bnbonis, ba- golyhuhogás. — 2) költemény, versezet, versek, (vesd ö. poéma): c. epicum, hőskÖltemény; c. tragicum, bú- songó dal; Saliorum cc., a lmdisten (Mars) papjainak (Salii) vallásos énekei; c. funebre, gyászének (halotti ének); c. famosum, gúny vers. Kiiln. A) 3 lantos költemény: carmine tu gaudes, hic deleclatur jambis. *B) {Lucr.) „ének“ egy nagyobb költeménynek szakasza, része: primo c. C) =3 versekbe foglalt felirat: tumuto addere c., a halottdombra síriratot függeszteni.

3) (leginkább költ.) jövendölés, jóslat, jósige: c. in libris Sibgllinis inventam. 4) (költ. és ujk) t. varázsdal, varázsének, bűbájos ének, varázsige. ;')) vallási hitszakasz, törvénycikk (minthogy az ős hajdanban ily hit- v. törvénycikkek satuminusi versekbe foglaltattak): lex horrenda carminis, rémtörvény; e. rogationis, törvényjavaslati terv.

Carpo, psi, ptum, 3. tépegetve apró részekben vesz, elvesz stb. 1) szed, szakaszt, leszaggat, tép, poma, herbas, folia de (ex, ab) arbore, v. (köt t.) egyszerűen: arbore. 2)küln. a növényekkel táplálkozó álCaiui,

latokról: fal, legel, harap, cqui cc. gramen (herbas), c. escam (a ragadozó madarokról); néha emberről is: c. teporem. 3) (költ.) letép, leszaggat, levesz: c. selas; c. coronam ex collo; c. tanain, vellera ~ fonni.

4) átv. ért. — hirtelen v. lassanként, rész- v. szakonként vesz: A) cârpit oscula, csókolkozik, csókolódik; aliquid ex his libris carpere, valamit ezen könyvekből kivonni (kiszemelni); c. paucos ad poenam, némelyeket büntetésre kiszemel (kiválaszt). B) (költ.) elél, leél, eltölt, éldcl: c. aetalem; c. auras vitales, fris levegőt szí; c. gaudia, örömeket éldcl. C) (költ.) jár, átkel, megy (valamin v. valami mellett), száll: c. viam; c. Her; c. mare, stb. c. prata fuga, a réteken keresztül veszi futását; c. tér ram pedibus, gyalogol; c. pontúm remis, evez; c. aera atis, repül. D) ö tagol, részel, oszt: cxercitum in multas partes c., a hadsereget sok részre osztani; c. fluvium, a folyót ágakra osztja (cn csatornákra veszi); c. cibum, étket feldarabol, feltagol (régiesen: elremeköl). E) ellenséges értemény- nyel: a) (küln. költ. és ujk.) emészt, fogászt, elerötlenít, elgyengít, erejét elveszi (valakinek): c.vires, corpus; carpi igni (szenvedélyes) szerelemtől lángolni (égni); carpi cura, gondtól emésztetni. b) mint hadi műszó s nyugtalanít, háborgat: kost is c. vires Romanas; küln. így: c. novissimos v. novissimum agmen. c) szóval megtámad, azaz: ócsárol, becsmérel, gáncsol, kisebbít: c. aliquem maledico denie, valakin fogát köszörülni (t=: valakit kisebbíteni); c. recte facta, jótetteit gáncsolja; carpi militum vocibus.

Castrum, i, kn. I. c. (ritkábban mint castellum), erősség, erösítvény, vár, sánc. — II. t. tábor hadiszállás: cc. statica, állandó hadiszállás, melybe húzamosb időre vonultak, részint cc. aestita, nyári szállás, részint cc. hiberna, téli szállás; cc. natali a v. nautica, tengerparti tábor (a horgonyzó v. szárazra vont hajók fodözetére); cc. metari, a táborhelyet kijelelni; cc. facere, ponere, collocare, tábort ütni; cc. matere, a tábort megindítani, promovere, vele eléhaladni; cc. remo- terc, a tábort visszavonni. Innét A) a háború v. hadi- szolgálat jelölésére: úti caslris, katonáskodni: habere usum in castris, hadi szolgálatot tenni; átv. ért. con- jecimus nos in Epicuri castra, a kéjelgés karjaiba vetők magunkat. B) üh kaszárnya, katonai laktanya, főleg a testőröké (praetoriánoké) a városban. 2) Mivel ha- diútazáskor rendesen esténként tábor üttetett, egynapi út, napi menet: secund/s castris eo pervenit, kétnapi hadiút után oda megérkezett.

Casus, us, hn. (cado), 1) sajátlag: eset, esés; névszerinti A) leesés; c. nivis, havazás. B)szuha-