Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1852
— 9 — angyalának jelképes fáklyája csendes sírók hideg hantjain. Egyébiránt, ha nem teremtünk, legalább őseink szerzeményeit veszni ne engedjük. Itt látom helyén, a honi történeti festészet érdekében azoknak, kiket a dolog közelebbről illet, hazafíui figyelmök s műszeretetökbe ajánlani a szala- (v. búcsú-) szentlászlói ferenci-zárda folyosóin szemlélhető, félkör idomú, s vászonra festett azon képeket, melyek folyosóin szent László királyunk nevezetes!) tetteit, egyenesen a krónikákból merítve, az ezekben foglalt szentregék (legendák) szemlélhető nyomain jelenítik meg. E sorok irója még most is i'ris emlékezetben tartja a gyermekkori azon gyengéd benyomásokat, melyeket reá azon történeti festmények tettek. Hogy irodalmunk, belévonva a képző művészeteknek, mint az összes műveltség eme hatalmas emeltyűinek, szép tartományát is, nemzeti jelleggel birjon, több gondot s tanulmányozást kell fordítanunk őstörténelmünkre, melyet kedélyes őszinteség, vallásos hit és nemzeti érzelem a hagyomány, ének s hivatalos hútfők drágaköveiből, egyszerűen, minden mesterség nélkül, alkotott '). Es ebben, mint végcélban, határozódik krónikáink fontossága. 4. §. Osttiiténelmilnk eredete s alkatrészei. Legrégibb történetírásunknak, fontosságánál fogva, kellő méltatása után, annak eredete s alkatrészei felett kell még egy futólagos szemlét tartanunk. Történetírásunkat hihetőleg Gryéza fejedelem alatt beszivárgott külföldi papok kezdék meg * 2): tehát legrégibb korirataink ősatyjai köztök keresendők. Ilyen lehetett a rég elveszett hun krónika névtelen irója, kitől mind Kézai 3), mind Robert Károly krónikása (képes krónika) írták által a hűn történeteket. Ilyenek a vezérek krónikája s a királykrónika névtelen irói; de ezek is elsikkadtak; sőt, Kézait tekintve, már a XIII-d. században léteztek csonka codexeik 4). Béla király jegyzője (Anonymus Belae regis nótárius) pedig, nagybecsű munkájára nézve 5), minden előttünk ismeretes kútfőktől teljesen idegen lévén, őstörténelmünk eredetére nézve semmi biztosan elvezető vezérfonalat nem nyújt. Es igy a legrégibb történeti kútfőkből csak azon átírott őskrónikákat ismerjük, melyeket a Kézai, budai és Turóciféle 6) korirati szerkesztményekben birunk. Üstörténelmünk eredetére nézve kellőleg tájékozván magunkat, figyelmünket krónikáink szövege s ennek keletkezte veszik igénybe. Köztudomású dolog, miszerint sokan honi krónikámtól ott, hol ezek a külföldiek elbeszéléseitől eltérnek, vagy nekik hallatlan dolgokat közlenek, minden hitelt megtagadnak, mintha ügyetlen meséket s költeményeket adnának inkább, mintsem történeti tényeket. Azonban, mióta a nemzeti hagyomány s énekek szerint feljegyzett dolgok, a középkoxá történetírók, elbeszéléseivel gondosan egybevetve vizsgáltatnak, mindinkább bebizonyúl, hogy azok nem puszta koholmányok, sőt legnagyobb részt valóságos lett dolgok, — tények; habár időszámítási hibákkal s alanyi felfogással adva is. Végűi, mióta a műitészet krónikáink tartalmának nem csekély részét nemzeti hagyományokon alapulónak tapasztala, s ezeknek valóságát a legújabb korban folyamatba jött régiségi kutatások többnyire igazolák: korirataink is a honi történeti kútfők tekintélye s érvényére emelkednek. A mi már most a régiség e becses maradványait illeti, mindenek előtt azt kell kipuhatolni, vájjon elfogadhatók-e ezek is hitelesekül? Mert bármiként vélekedjünk is azoknak becséről, a törtéy) Toldy: A magyar nemz. irod. története. Másod, javított kiadás. Pesten, 1852. Il-d. köt. 45. 1. —2) L. az i. m. I. köt. 80. 1. 3) Rerum hurgaricar. monumenta Arpadiana. Edidit. S. L. Endlicher. Sangalli. 1849. 8-o. ppag. 83—130. *) L. Toldy: A magyar nemz. irodai, története. Másod, javított kiad. Pesten, 1852. 8r. I. köt. 82. 1. 5) Schwandtner: Scriptores rer. hungaric. Tom. I. ppag. 1.—38. — G) L. 1. c. ppag. 39.—291. 2
