A Királyi Magyar Természettudományi Társulat évkönyve 1929 (Budapest, 1928)
Dr. Ilosvai Lajos: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat történetének főbb mozzanatai 1927 végéig
31 Az 1841*től 1848/49*ig terjedő időszakban a Társu* lat — úgyszólván — próbaéveit élte. Munkásságának legértékesebb eredménye, hogy a közfigyelmet ráterelte a természettudományokra s irántuk az érdeklődést annyira fokozta, hogy amikor 1850*ben Szőnyi Pál, a Társulat alelnöke hozzálátott a szétszóródott tagok újra* tömörítéséhez, feladatát sikerrel oldhatta meg. Szónyi érdeme, hogy felismerve a Társulat munkatervének túl* zásait, beszüntetett minden olyan vállalkozást, amely* nek végrehajtására a Társulat elégséges szellemi és anyagi erővel nem rendelkezett. Nevezetesen: a tér* mészetrajzi gyűjtemény megőrizésre méltó példányait átadta a M. Nemzeti Múzeumnak, a Társulat könyv* tárát egyik tag magánlakásában helyezte el s a gyűlé* sek tartására a M. T. Akadémiától kért helyiséget. A Társulat új életrekeltése körül kifejtett tevékenysége kiterjedt arra is, hogy a Társulat Évkönyvei révén a Társulat és a tagok között szükséges kapcsolatot erő* sebbé tegye. De a jó szándék csak részben sikerült, mert az Évkönyvek közleményei inkább szak*, mint népszerűek voltak s a közönségre nagyobb vonzást nem gyakoroltak. Ez nem is lehetett másként. Hiszen a M. T. Akadémia 1849*től 1858*ig zárva volt s ha tagjai kutatásokat végeztek, eredményeikkel csak a Társulat üléseit kereshették fel; azok az eredmények pedig, ha a szakemberekre nézve tanulságok voltak is, de a héza* gos előismeretű olvasókat nem igen érdekelték. Szónyi Pál szerepének ármánykodásból táplálkozó mozgalom vetett véget 1858*ban. Innen kezdve 1867*ig, a Stoczek József elnöktől „a csendes magábavonulás és felüdülés korszakának“ nevezett években, főleg azo* kát a módokat keresték, amelyek alkalmasak iettek volna a közönséget a Társulat működése iránt eleve* nebb érdeklődésre serkenteni. E végett indította meg az elnökség a Természettudományi Társu* lat Közlönye című folyóiratot, mely 1860*tól 1867*ig időhöz nem kötött füzetekben jelent meg. Ámde ez a folyóirat sem elégíthette ki azokat, akik a Társulat fel* adatául nem a természettudományos kutatást, hanem a természettudományok népszerűsítését jelölték ki. A ta* nakodás azzal végződött, hogy legkiválóbb természet* tudósaink: Dapsy László, Greguss Gyula, Jedlik
