A Királyi Magyar Természettudományi Társulat évkönyve 1928 (Budapest, 1927)

Csörgey Titusz: A kitavaszodás képe a madarak érkezésében

95

felharsan a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus L. IV. 21) recsegő hangja ésafoltosnádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus L. IV. 21) nádzizegésről mintázott éneke. A vetési varjú elhagyott fészkében szállásra lel a szelid kékvércse (Cerchneis vesper* tinus L. IV. 21) és a ligetekben felhangzik avadgerle (Turtur communis Selb. IV. 21) kedves búgása. Pár nap múlva az aranymálinkó — sárgarigó — (Oriolus galbula L. IV. 28) remek flótahangjára, a tor* nyok és tűzfalak körül száguldó, szilaj sarlós* fecske (Cypselus apus L. IV. 28) sivítására és a

Sarlótfecske.

fürj (Coturnix communis Bonn. IV. 30) ütemes szóla* mára is számíthatunk.

Május elejére végül a rózsaszirom és ezüst színébe öltözött kis őrgébics (Lanius minor Gm. V. 1) valamint a rozsdáshátú tövisszúró gébics (Lanius collurio L. V. 2) is ékesíti már fasorainkat és bokrainkat. Most érkezik legkiválóbb hangutánzó mű* vészünk is, az ezerszavú geze (Hippolais icterina Vieill. V. 3). A felvonulók sorát a haris (Crex pratensis Bechst. V. 6) zárja be. Mikorra ennek recsegő szava megharsan a fű között, akkorra már a tavak, ré* tek, mezők és erdők madarai a fészekrakáson szorgos* kodnak, részben kotolnak vagy már fiaikat etetik. Alig két hónap még és a napok rövidülésével meg az éjjelek hüvösödésével megindul a mozgalom a távoli téli szál*