A Királyi Magyar Természettudományi Társulat évkönyve 1928 (Budapest, 1927)
Csörgey Titusz: A kitavaszodás képe a madarak érkezésében
92 tavaszi felvonulásának, csupán a legismertebb fajokra szorítkozva, de mégis abban a reményben, hogy a feli adatnak ily módon való megkönnyítése csak növeli majd eme újabb kutatási irány híveinek számát. Még alig olvasztotta el a havat a télutó szellője és dugta ki fejét a hóvirág, máris jelentkeznek a tavasz első madárhírnökei. A vonulási láztól űzetve, többi nyire már február második felén megjelenik a mezei pacsirta (Alauda arvensis L. III. 5.),* a seregély (Sturnus vulgaris L. III. 7.) és a kék galamb (Columba oenas L. III. 4.). Ezeknek az előőrsöknek soí rát a faggyal és hóval búcsúzó utótél vajmi gyakran megritkítja és így nagy szerencse, hogy az állomány zöme, a nőstények és fiatalok tömege, rendesen csak jóval később érkezik. Márciusban gyorsan növekszik az új érkezők száma. Megszólal az erdei pinty (Fringilla coelebs L. III. 10) csengetyűszava, futkos a kecses barázdabilí lege tő (Motacilla alba L. III. 11), amelyet a vadáí szók az erdei szalonka hírnökének tartanak és hallati szik már szárnycsattogása a termetes örvösí galambnak is (Columba palumbus L. III. 11). A náí dastavak szélén csapong már a bíbic (Vanellus crU status L. III. 6) és a barnafejű dankasirály (Larus ridibundus L. III. 8), a síkvizeken a szárcsa (Fulica atra L. III. 10) seregei feketéiknek, a tocsogói * A zárójelben adott számok az érkezés országos középszámai, amelyeket még Nagymagyarország egész területére állapított meg a m. kir. Madártani Intézet, s amelyek ez okból legalább is 2 hetes ingadozások középértékei. Cs. T. Erdei pinty. Barázdabillegető.
