Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - X. Az egyesület tudományos működésének újra való megindulásától napjainkig (1920. okt. 16-1937)
307 lyekben hivatkozás történik a politikai viszonyokra is, a tervet egyelőre nem tartják megvalósíthatónak. Az egyesület anyagi viszonyai bíztatóan javulnak s az előjelek szerint 1935 végére az egyensúly ismét helyi-e fog állni, ami nem kis részben Liebmann István kitartó munkásságának érdeme, aki 1930 óta intézte önzetlenül a pénztáros sokszor küzdelmes és mindenkor fáradságos teendőit. Sajnálatos, hogy a nehéz időket és a takarékoskodást elsősorban mindig az egyesület könyvtára kellett, hogy megérezze. Ennek természetes folyománya volt, hogy még mindig nem lehetett gondolni sem arra, hogy folyóiratgyüjteményének háborúokozta hiányait pótolja, sőt járatott folyóiratainak számát is csökkentenie kellett.1 1935-nek nemzeti kultúránk szempontjából legkimagaslóbb eseménye Pázmány Péter egyetemének 300 éves jubileuma volt, amelynek ünnepségein az egyesület is résztvett, megemlékezve azokról a szoros kapcsolatokról, amelyek fennállása óta annak orvosi karával összekötik. Az év folyamán a magyar orvostudomány nagyjainak emlékeit őrző Semmelweis-terem Hirschler Ignác és Tauffer Vilmos mellszobrainak felállításával gazdagodott. Hirschler szobrát Grósz Emil közbejöttével Budai Goldberger Leó áldozatkészsége vésette márványba a már régebben az egyesület helyiségében elhelyezett fénykép után készült terracotta mellszobor felhasználásával. A magyar szülészet tragikusan elköltözött nagy mesterének szobrát pedig barátainak és tanítványainak adakozása hozta létre. Szépen mondotta Verebély a május 2-i közgyűlés elnöki megnyitójában: „A magyar nemzeti megújhodásnak, a magyar orvosi tudomány feléledésének és virágzásának két tanúja és törhetlen munkása tekint le ránk a hideg kőből, számonkérve 1 Geldrich Jánosnak az Orvosi Hetilap 1935. évf.-ban (303—305. o.) megjelent „Könyvtárügyünk válságos helyzete“ című sok életrevaló gondolatot felvető dolgozata is kiemeli ezt: „Külön is meg kell emlékeznünk az orvosegyesületi könyvtárról, amely az összes gyakorló, kórházi és biztosító intézeti, tehát az orvosok többségének a továbbképzésére és kutatásra szolgáló egyetlen szerve. Sajnos, ebben a nagymultú és nagyrahivatott szakkönyvtárunkban az a különösen szomorú helyzet áll fenn, hogy az egyes szakok német referáló folyóiratain (Zbl.-ok) és még egy pár csekélyszámú általános jellegű orvosi hetilapon kívül teljes sorozatú folyóirat úgyszólván alig található. Hogy az elszegényedés folytán milyen súlyos helyzetbe került az Orvosegyesület könyvtára, kiviláglik abból, hogy míg a békében 160 folyóiratra fizetett elő a könyvtár, addig jelenleg csak húszra képes előfizetni s a még meglevő többi lap ingyen vagy cserepéldányokként jár. E redukció fokozatosan történt.. Az egyesület könyvtárának állománya az 1935. évi jelentés szerint: 10.384 munka, 25.824 kötetben, 3314 füzet, 6612 különlenyomat, 4407 dissertatio, 1778 kórházi jelentés, összesen: 41.935 darab. 20*
