Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - X. Az egyesület tudományos működésének újra való megindulásától napjainkig (1920. okt. 16-1937)
306 lező“ tagja volt az egyesületnek. Az egyesület különböző felhívásaira mindig elsőnek érkeznek meg nagy gonddal megírt tudósításai, pedig gyakran említi bennük a vidéki orvos „sokszor üdőt rabló foglalatosságait“. Pestre felkerülve egyik legszorgalmasabb tagja az egyesületnek, amelyben hosszabb időn át tisztséget is visel.1 Az édesatya, Verebély László, Balassa tanársegédje, majd az egyetem rendkívüli sebésztanára, akit ugyanolyan szoros kapcsolatok fűztek az egyesülethez, mint a jubileumot megelőző években a tagok bizalma folytán az elnöki székbe emelt fiát, akinek mélyen járó, formailag is példaadóan tökéletes előadásai — éppúgy, mint hajdan Balassa előadásai — mindig megnövekedett számú hallgatóságot vonzanak a Semmel- weis-terembe. Egészen természetes, hogy sok közéleti tisztsége közül különösen közel áll szívéhez a családi tradíciókkal is megszentelt Orvosegyesület sorsa s a jövő történetírója az ő, második évszázadba is átnyúló, érdemekben dús elnökségével fogja kezdeni az egyesület folytatólagos történetét. Szeptember 30-án Dollinger Gyula lemondott „A rák tanulmányozására kiküldött bizottság“ elnökségéről, amelyet 1902 óta töltött be. Utódja az elnöki székben Balogh Ernő lett, akinek vezetésével a bizottság működése hatalmas lendületet nyert, amit annak azóta megtartott, számos ülésén elhangzott előadások is igazolnak. Az október 27-i nagygyűlésen a Balassa-előadást Orsós Ferenc tartotta „A vitalis reactiok és törvényszéki orvostani jelentőségük“ címmel.1 2 November 3-tól kezdve az egyesület nagysikerű rákcyklust rendez, amelynek hozzászólásai a következő év januárjába is átterjednek. Az év egyetlen külföldi előadója Georges Portmann, bordeauxi egyetemi tanár, aki április 15-én adott elő „Les ver- tiges“ címmel. Az egyesület 20 tagjának az igazgatótanácshoz intézett kérésére megalakult november 9-én Scholtz Kornél elnökletével a Társadalomegészségügyi és Biztosítási Orvostani Szakosztály. Az esztendő nagy halottja Tauffer Vilmos, aki fölött a jövő évben hangzik el emlékbeszéd egykori működése színhelyén, a Semmelweis-teremben. Az igazgatótanács december 19-i ülésében foglalkozik azzal a kérdéssel, vájjon a Tauffer-féle, 1918-ban tett s közben teljesen elértéktelenedett nemzetközi Semmelweis-alapítvány nem lenne-e életrekelthető — hacsak szimbolikusan is — egy Semmel weis-plakett formájában, amelynek szabályzatát Zalka Ödön főtitkár már előzetesen kidolgozta. Több hozzászólás után, ame1 1868—1874-ig a könyvtáros tisztét töltötte be s a könyvtár „lajstromozását szakok szerint újra elkészítette“. ^ . 2 Orsós Ferenc: A vitalis reactiok és törvényszéki orvostani jelentőségük. Orvosképzés, 1935. I. különfüzet, 1. o. s köv.
