Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - X. Az egyesület tudományos működésének újra való megindulásától napjainkig (1920. okt. 16-1937)
291 gáról is. Angolnyelvü előadását Johan Béla főtitkár tolmácsolta. Május 2-án a másik előadó, az ugyancsak levelezőtag Sudhoff személyében, minden idők legnagyobb orvostörténésze, a lipcsei egyetemi orvostörténeti intézet igazgatója szólalt meg, előadásának címe: „Anthropogeographie, Weltgeschehen und Entwicklung der Heilkunde“. Harmadik külföldi előadóként október 31-én K. F. Wenckebach az angina pectorisról értekezett. Az április 25-i ülés néhai Velits Dezső emlékének volt szentelve, amelyen az elhúnyt hozzátartozói is megjelentek. Az emlékbeszédet tanszéki utódja Scipiades Elemér mondotta. A június 13-i évzáró közgyűlés különösen bensőséges hangulatban zajlott le. Ekkor nyújtotta át Buday elnök az előző évi közgyűlésen megválasztott új tiszteletbeli tagoknak az okleveleket s hozzájuk intézett üdvözlő beszédében kiemelte: „Nem idegeneket ünnepiünk mi most, hanem egyesületünk régi oszlopos tagjait, akiknek jóakaratát, bölcsességét, irányítását évtizedeken át állandóan tapasztaltuk s akik ezt az egyesületet mindig otthonuknak tekintették, annak javát és virágzását iparkodtak előmozdítani“. Az ünnepeltek közül Dollinger válaszolt hosszasabban : „A magyar orvosnak... oltára, temploma a mi egyesületünk. Ennek a szószékéről hangzanak el tudományos tapasztalataink, itt kerülnek a kritika bonckése alá, itt szerzik meg az elismerést a magyar orvosi rendnek és innen szivárognak át a világirodalomba. Bár szerényen csak egyesületnek nevezzük, tudományos súlyát tekintve, ez a mi orvosi Akadémiánk, amely demokratikus szervezetével minden magyar orvos számára tárva- nyitva tartja a kapuját és folyton megifjudó, pezsdülő tudományos életével a modern korszellem egyik pregnáns alakulata“. Az október 17-i nagygyűlésen a Balassa-előadást Krom- pecher Ödön tartotta: „Az emberi és az állati rák összehasonlító kortanáról“ címmel.1 Buday elnöki megnyitójában már örömmel mutathatott rá orvostudományunknak külföldön egyre növekedő elismerésére, amelynek újabb ékesen szóló bizonyítéka a Ramon y Cajal ajánlatára Schaffer Károlynak odaítélt Achucarro-díj. Eddig az időpontig, ha szerényebben is, az egyesület pénzzel jutalmazhatta a pályázatok győzteseit. A pénz fokozódó elértéktelenedése mindezt lehetetlenné tette s az egyesület ezentúl csak elismerő oklevelet nyújthat át a nyerteseknek. Buday a december 19-én tartott közgyűlés elnöki megnyitójában utal erre a nehéz idők parancsolta újabb kényszerűségre: „...két nagymultú alapítványunknak, a Balassa- és Mészáros-pályadíj alapoknak tőkéje egyenként alig haladja meg a 30.000 papírkoronát, ezeknek az alapoknak a jutalmazására fordítható évi kamata mintegy 1000 papírkoronát tesz ki.“ 1 Krompecher Ödön: Az emberi és állati rák összehasonlító kortanáról. O. H., 1925, 1025. o. s köv. 19*
