Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
251 barátságát Balassa, Wagner János, id. Bókái János és mindenek fölött Markusovszky igyekeztek itthon pótolni, különösen az akkor még fiatal és tüzes Markusovszky, akinek minden egyéb érdeme elhalványul amellett, amit Semmelweis tanai érdekében itthon és a külföldön tett“. Utána Győry Tibor, „Semmelweis nagy ügyvédje“ mondja el gyönyörű emlékbeszédjét. Amikor 1931-ben Tóth professzor, mint az Orvosegyesület elnöke, a Balassa-előadását megtartott Győry Tibornak átadja a Balassa-érmet, visszagondolva erre az emlékbeszédre, kiemeli hozzá intézett üdvözlő szavaiban, hogy „azt bele kellene oltanunk minden fiatal magyar orvos szívébe, leikébe“. Ugyancsak Győry Tibor indítványára történt, hogy az egyesület beadvánnyal fordult a Közmunkák Tanácsához, kérve, hogy Semmelweisről valamely forgalmas utcát nevezzen el. A Közmunkák Tanácsa eredetileg a Ludoviceum-utcára gondolt s a szobrot is a II. számú női klinika előtt kívánta volna felállíttatni. Erélyes közbelépésével Tauffer menti meg a helyzetet, aki kijelenti, hogy a nem nagy forgalmú Ludoviceum- utcának Semmelweisről való elnevezését nem tartja szerencsésnek, ajánlja azonban helyette az Üj világ-utcát, amelynek a mai Kossuth Lajos- (azelőtt Hatvani-) utcával képezett sarkán állott az egyetem régi orvoskari épülete, Semmelweis klinikájával. Egyúttal pedig felhívja a bizottságot, hogy ragaszkodjék a szobor eredeti, Erzsébet-téri felállításának tervéhez. Mindkét ösztönzésének meg is lett a kívánt sikere.1 Az október 15-i nagygyűlésen elsőízben kerül kiosztásra a Balassa-érem. Az első előadás tartására Réczey Imrét kérték fel, aki a sebészetnek Balassa óta bekövetkezett nagyarányú fejlődését ismertette.1 2 Bókay elnök Réczey mellett Korányi Frigyesnek és Than Károlynak is átnyújtja a Balassa-érem egy-egy példányát azon kiváló szolgálatok elismeréséül, amelyeket a hazai tudományosság előbbrevitele körül kifejtettek. Rákellenes küzdelmünk történetében kimagasló jelentőséggel bír a november 15—17-ig tartott „Országos Rákértekezlet“, amely Bókay Árpádnak, az egyesület rákbizottságának május 25-i ülésén elhangzott indítványának volt a megvalósulása. Bókay elgondolása szerint az ország orvosait össze kellene hívni a fővárosba, ahol felkért szakreferensek elméleti és gyakorlati előadások, valamint bemutatások kapcsán a probléma minden oldalával megismertetnék őket. Az értekezlet egyúttal 1 A Nemzetközi Semmelweis-Emlék Budapesten, Budapest, 1909. 47—48. o. 2 Réczey Imre: Balassa-előadás (cím nélkül!). Orvosegyesületi évkönyv, 1906 és O. H. 1900, 964—971. o.
