Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
244 sorozatos előadással1 kapcsolatosan igen érdekesen fejtegeti az angol orvosi és kulturális viszonyokat s azokat a hazaiakkal összevetve megállapítja: „adott a végzet nemzetünknek is egy Eötvöst, Trefortot, Markusovszkyt, akik belátva a nemzet hivatását legjobb igyekezettel és sikerrel készítették elő a talajt, amelyen a haladás lehetséges. A természettudományok művelésére rendelt intézkedések és intézetek, az orvostudományok fejlesztésére alkalmas intézetek, klinikák, laboratóriumok ott állnak sorban az állam munificentiája által felszerelve mindazzal, amik a tudomány emelésének, haladásának eszközét képezik és mi, e kornak fiai csak azt kérhetjük a végzettől, hogy adjon fiaink között zseniket, akik magukban hordják az isteni szikrát nagyot produkálni“. 1904-ben Hőgyes elnökletével bizottságot alakítanak az általa már régebben, most pedig Temesvárytól indítványozott orvostörténelmi múzeum létesítése ügyében. Az október 14-i nagygyűlést az új kór- és gyógytani intézetben és a Pasteur-kórházban tartják, amelyeket ez alkalommal igazgatójuk, Hőgyes az egyesület tagjainak bemutat. Az ünnepi beszédet is ő mondja „A kísérletes kór- és gyógytan újabb haladása“ címmel. A december 10-i évzáró közgyűléssel Tauffer elnöksége végetér. Megnyitójában még egyszer nyilvános tanuságtételt tesz, milyen magas erkölcsi szempontok vezették őt négyéves elnöksége alatt az egyesület irányításában: „A Budapesti Ki- sályi Orvosegyesület úgy most, mint a jövőben, nem egy gene- rationak a tulajdona, mellyel sáfárkodhatik, amint akar, hanem egy elődeinktől ránk átöröklött szellemi és erkölcsi vagyon, melynek mi csak haszonélvezői vagyunk és melyet utódainknak gyarapítva, tovább fejlesztve hátrahagyni erkölcsi kötelességünk, mely ellen vétkezni senkinek sem volna szabad“. Utóda az elnöki székben Bókay Árpád lesz. Ez évben üli meg 25 éves jubileumát a nemeslelkű alapítóról elnevezett „Ivánchich-alap“, amelynek kamataiból 25 év leforgása alatt 22 orvos és 12 orvosözvegy összesen 33,942 korona adományban részesült. Az esztendő halottai között van Szenger Ede, az egyesület érdekes életű nagy mecénása. Szenger egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem orvosi karán végezte, ahol az 1858—59. tanévben doktorrá avatják. Résztvesz Miksa császár szerencsétlen végű mexikói vállalkozásában. 1865-ben a Loire torkolatánál fekvő St. Nazaire-ben száll hajóra s 26 napos hajózás után érkezik meg Mexikóba. A hadjárat folyamán több helyen vezet katonakórházakat és szemtanúja a szomorú utolsó felvonásnak 1 Az első „Markusovszky Jubilánis sorozatos előadás“-t Than Károly, az egyesület alapítótagja tartotta“.
