Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)

Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)

Az új felfedezés gyakorlati alkalmazásáról hazánkban Dol- linger Gyula számol be elsőnek, aki a február 8-i ülésen már Röntgen-féle fényképezéssel a tenyérben meglelt golyó képeit mutatta be. A felvételeket az egyetem fizikai intézetében ugyancsak Klupáthy professzor készítette.1

Április 18-án Bókay János „A diphtheriaellenes gyógy savó kezelés a budapesti Stefánia-gyermekkórházban“ c. előadásában már 402 esetről ad beszámolót.

A himlőoltás százéves felfedezésének emlékére az Orvos- egyesület szeptember 17-én Jenner-emlékünnepélyt rendez. Kétly Károly bevezetője után Hőgyes Endre „Jennerről és a védőoltásokról“, Körösi József „A védhimlőoltás értékességének statisztikai bizonyítékairól“ és Hainiss Géza „A védhimlőoltás fejlődése Magyarországon“ címmel tartottak előadásokat.

Az október 14-i nagygyűlésen Thanhoffer Lajos mondott emlékbeszédet Lenhossék József felett.

A december 12-én tartott évzáró közgyűlés a lelépő Kétly Károly helyébe Réczey Imrét választotta elnökké.2

Az 1897 március 27-én tartott rendkívüli közgyűlés tárgyát az orvosi kamarákról szóló törvény javaslat tervezetének tárgyalása képezi. A tervezetet az egyesületnek a belügyminiszter küldötte meg, hogy annak idevonatkozó véleményét kikérje.

Az igazgatótanács a vélemény elkészítésére bizottságot küldött ki, amely hivatkozva az 1890 május 31-i rendkívüli ülés szótöbbséggel hozott, a kamarák felállításának eszméjét elvető határozatára kimondja: „nem járulhat hozzá a belügyminiszter úr őnagyméltósága által véleményezés végett leküldött orvosi kamarák törvényjavaslatának tervezetéhez“.

A bizottság egy tagja, Rákosi Béla különvéleményt terjesztett be, amely szerint a bizottság a törvénvjavaslatról neesak negatív kritikát mondjon, de a kifogásolt cikkelyeket megfelehatásuk van, a mellett kétségenkivül chemiai tekintetben is hatnak, thera- peutikus tekintetben is szerepük fog lenni a medikában. Mindezek jelenleg még .... sejtelmek ...“

1 O. H., 1896, 77—78. o.

: Igen érdekes Bäcker József ez alkalommal felolvasott titkári jelentése, amelyből kiderül, hogy a szakosztályok felállításánál arra is gondoltak, hogy az egyesületen kívül addig is fennálló szakegyesületek esetleg beleolvadnak az Orvosegyesületbe. A remény természetesen hiábavalónak bizonyult. Egyesek aggályai sem nyertek igazolást, amely szerint a szakosztályok el fogják vonni az egyesület előadási anyagát. Ha pangásról beszélhetünk tudományos üléseinken, úgy ennek egyedüli oka, hogy „éppen azok, akik nem tagjai a szakosztályoknak — nem mutatnak semmi munka- kedvet“. Bäcker kimutatása szerint az egyesület 520 tagja közül csak 30, tehát alig 6 százaléka vett részt az aktív tudományos működésben, összehasonlítva üléseinket a külföldi egyesületekéivel, szembetűnő fogyatkozás a discussio hiánya: „mi . .. meghallgatjuk az előadót, végül megéljenezzük s azután re bene gesta hazamegyünk“. E fogyatkozások orvoslásra szorulnak.