Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
229 tása a március 16-i, 28-i és 30-i ülésekre is átterjed. Három tag indítványára Ángyán Béla elnöklete alatt a prostitutio kérdésének tanulmányozására bizottságot küldenek ki, amely terjedelmes elaborátumát 1897-ben terjeszti fel a belügyminiszterhez. Történelmi jelentőségű a május 25-én tartott rendkívüli ülés, amely a szakosztályok felállítása mellett foglalt állást. Az ülést 30 egyesületi tag írásban benyújtott indítványára hívták össze, akik közül 13-an: Bäcker József, Berczeller Imre, Dimer Gusztáv, Diescher Ferenc, Elischer Gyula, Kézmárszky Tivadar, Lantos Emil, Liebmann Mór, Tauffer Vilmos, Temes- váry Rezső, Tóth István, Tuszkay Ödön, Schultz Henrik már előzetesen értekezletre gyűltek össze. Az értekezleten elhatározták, hogy „társasággá kívánnak egyesülni, a hol külön szaktudományuk: a szülészet és gynaekologia kérdéseit intensivebben vitathassák meg, mintsem azt most az Orvosegyesület alapszabályai keretén belül, annak rendes tudományos ülésein tehetik. Czéljuk ez egyesüléssel dokumentálni azt is, hogy a gynaekologia Magyar- országon behatóan és céltudatosan műveltetik“. Az indítványtevők az Orvosegyesület iránt érzett tisztelettel és1 hálával eltelve kijelentik, hogy kötelességüknek tartják céljuk elérésére úgy törekedni, hogy az Orvosegyesület kebelén beliül maradva, annak csupán egy szakosztályát képezzék, amelynek természetesen külön háziszabályai lennének. Annak ellenére, hogy az Orvosegyesület 1893-ban a szakértekezletek ellen foglalt állást, az indítványtevők úgy vélik, „hogy a kérdésnek újból egy rendkívüli közgyűlésnek a napirendjére való kitűzésével az egyesületnek sem nem ártanak, sem tekintélyét nem csorbítják még akkor sem, ha most, tavalyi határozatával ellentétesen, a szakosztályok alapítása mellett döntene“. Az ülésen Kétly elnök előterjeszti az igazgatótanácsnak a benyújtott indítvány értelmében a szakosztályok felállítására vonatkozó javaslatát. Tigermann Mór, aki 1893-ban is élesen a szakértekezletek ellen foglalt állást, most is kitart akkori álláspontja mellett. Szerinte „a szakosztályok létesítése csak a jogosulatlan specialisták számát növelné és valódi szükség erre az újításra nincs, mert az orvosokat az orvostudományok bármely ágában sem szabad laikusoknak tekinteni, akik előtt éppen ezért nem lehetne minden orvostudományi themát tárgyalni“. Tauffer és Korányi indítványt pártoló hozzászólása után Tigermann zárszavában kijelenti: „a szakosztályok létesítése még annyiban is gyöngítheti az egyesületet, hogy számos tag, akik az egyesület ilyféle felosztását nem helyeslik, esetleg kilép az egyesület kebeléből“. Véleményével azonban egyedül maradt, mert a közgyűlés túlnyomó többsége elfogadta az igazgatótanácsnak a szakosztá-
