Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)

Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)

224

január 1-től számított 30 éven át, azaz 1921 december 31-ig üléstermét a Budapesti Orvosi Kör és az Országos Orvosi Segélyegylet részére az általuk minden egyes alkalommal előre bejelentendő havi ülések és évi közgyűlések megtartása céljából átengedje. „A tulajdonjog elismerése fejében a Kör, illetve az egylet külön-külön évenként egy darab m. kir. aranyat és a terem használatáért minden eyves alkalommal 5—5 forintot lesznek kötelesek a Budapesti Királyi Orvosegyesület részére fizetni“. Amennyiben az Orvosegyesület üléstermének az említett célokra való átengedését megtagadná, minden egyes alkalommal Budapest fő- és székváros pénztárába 25 forint kötbért tartozik befizetni.

Az ülésen — amelyen Kétly elnök betegsége miatt Récze^ elnököl — felolvassák az előre elkészített nyilatkozatot, amely a főváros feltételeinek az egyesület részéről való teljes elfogadását tartalmazza.

A február 4-i ülésen Imre József levelezőtag (akkor még hódmezővásárhelyi szemész főorvos!) „A trachomások meggyó- gyítása“ címmel tartott előadást, amelyet számos hozzászólás követett. A következő ülésen Grósz Emil, Lippay Sándor és Juhász Lajos indítványt nyújtanak be, hogy az Imre ajánlotta trachomaellenes intézkedések tervezetét az egyesület pártolólag terjessze fel a belügyminiszterhez, ami meg is történik.1

A február 11-i ülésen helyezik el az egyesület előadótermében Stetka Gyula festőművész Korányi Frigyest ábrázoló, életnagyságú olajfestményét, amelyet Adler Zsigmond kezdeményezésére 223 tag, adakozása hozott létre, akik így akarták kifejezni Korányi iránt érzett elismerésüket és ragaszkodásukat.

Nevezetes az április 15-i és 30-i ülés Tauffer Vilmos „A vesék és húgyvezérek sebészetének néhány kérdéséről“ című, folytatólagos előadása miatt, amelyet ugyancsak élénk eszmecsere követett.

Az április 22-i ülésen Kétly Károly bejelenti a magyar orvostudományt ért pótolhatatlan veszteséget, Markusovszky Lajosnak az előző nap hajnalán Abbáziában bekövetkezett halálát. Az egyesület külön gyászjelentést ad ki ez alkalomból s küldött- ségileg képviselteti magát a vasmegyei Kemenes-Egerszegen végbemenő temetésen, Kétly bejelentésének elhangzása után az egyesület gyásza jeléül az ülést is elnapolják.

Az október 14-i nagygyűlésen Janny Gyula mond emlékbeszédet Lumniczer Sándor felett.

1 Mint érdekességet említjük: a január 7-i ülésen Schwimmer Ernő bemutatja az ú. n. „bőrembert“. Január 28-án Scheuthauer „rachitis foe- talis“ bonckészítmény át mutatta be s az ülés jegyzőkönyvből is kicsillan Scheuthauer iróniája: „egy spanyol országnagynak nincs annyi czíme, mint az ilyen torzszülöttnek, de tulajdonképpen csak cretin, mi számos nagy czím mellett is lehetséges“.