Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - IV. A szabadságharc leveretésétől a kiegyezésig (1849-1867)
143 folyamán ki kell költöznie. A lakáskérdést Geringer jóindulata oldja meg s már a március 2-i ülésen bejelenthette Wagner elnök: „hogy' báró Geringer Ő Excellentiája reményt nyújtott arra, hogy az egyesület számára valamellyik nyilvános épületben hely ki fog jeleltethetni“. Geringer intézkedésére1 rövidesen csakugyan megkapják a Nemzeti Múzeum egyik termét az ülések megtartására, amíg alkalmasabb helyiség nem akad. Gerin- gemek „ujságlapilag“ és levél útján köszönik meg a támogatást. Mindez azonban csak kényszermegoldás volt, semmiképpen sem megfelelő az egyesület céljainak. Eredeti elgondolás szerint a könyvtár is felállítható lett volna itt, de erre, úgy látszik, mégsem kerülhetett sor. A pénztáros jelentése is utal erre,2 azonkívül pedig tele van aggodalommal, hogy az egyesületnek nem lesz módjában fűttetni a túlságosan nagy termet. Ez a télen csakugyan be is következik. Legalább is erre mutat az 1850. évi jelentés, amely szerint minden hó 15-én rendes ülést fognak tartani és íredig „kényelem tekintetéből az engedményezett Múzeum tereme helyett magányos, az elnökség által meghatározandó lakban“. így jönnek össze ülésekre Plósz Lajos titoknok lakásán 1850 telétől kezdve 1851 október 14-ig. Az ülések hallgatósága úgyis csak kisszámú, átlagban 8—10 tag jelenik meg egy-egy alkalommal. Az 1850 nyarán kitört kolera sokat foglalkoztatta az egyesületet. A vidéki orvosoktól befutó kérdésekre adott feleletek és kimutatások feldolgozása — az egyesület nehéz viszonyai közepette — elismerésre méltó munka volt. Az „Orvosi Tár“ megszűnése óta orvosi folyóiratunk sem volt. Ebben az évben indult el Wachtel Dávid, a soproni helytartósági osztály tanácsosának német nyelvű „Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn“ című folyóirata, amely 1860-ig állott fenn. Nemcsak nyelvében, szellemében is idegen volt a magyar gondolattól és ez munkatársainak táborán is meglátszott. 1850 októberében hagyta el Semmelweis Bécset, hogy végleg szülővárosában telepedjék meg és csak természetes, hogy érdeklődése hamarosan elhozza az egyesületbe. Már a november 18-án megtartott rendes ülés jegyzőkönyvében szerepel a jelenvoltak között: „Dr. Semmelweis vendég“. Ekkor jelent meg J ,Jn Anbetracht der geringen Geldmittel, welche der k. ung. Ges. der Ärzte zu Gebote stehen und der wissenschaftlichen Zwecke, welche dieselbe zu fördern beabsichtigt.“ 2 „Denn dass eine Gesellschaft eine reichhaltige Bibliothek besitze, ohne je sie benützen zu können, entspricht gewiss nicht dem Zwecke derselben.“ Egyedül a könyvtáros címére érkező folyóiratok voltak olvashatók és kikölesönözhetők.
