Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - III. A szabadságharc évei (1848-49)
A szabadságharc évei (1848—1849) Az Orvosegyesület szorgalmas munkássága közben érkezik el 1848 március 15-e. Petőfi „Nemzeti dal“-a még ott tüzel a lelkek mélyén, amikor e nap estéjén a tagok összegyűlnek IX. rendes ülésükre. Ekkor fejezi be Rechnitz dr koleráról szóló értekezését, amelyet hosszas vita követ. A tárgyilagos ülés jegyzőkönyv semmit sem árul el a politikai eseményekből, éppúgy, mint a még következő öt ülés jegyzőkönyve sem. 1848 június 30-án, a XIV. rendes üléssel az egyesület működése hosszabb időre véget ér. Az 1847—48. évről szóló titkári beszámolóban, amely, úgy látszik, a szabadságharc leveretését követő politikai viszonyok miatt szándékosan, utólag eszközölt vastag áthúzásokkal alig olvashatóvá van téve, a következőket olvashatjuk: „Mennyire a politikai viharos idők engedték, egyletünk ez évben is működött, de tagtársaink nagy része a hon szent célainak orvosi és polgári téren. .. szolgálván, társaságunk tudományos élvezetekben kevésbbé osztozott“. Kossuthnak seregeket semmiből előteremtő varázsa érvényesül itt is. Schöpf, az egyesület szorgalmas tagja, aki csakhamar felveszi a Merey nevet, az elsők között ajánlja fel szolgálatait a hazának s útjáról Világos után nincs itt is visszatérés, csak az emigrációba. A szabadságharc orvosi történetét tanulmányozva, büszkeséggel látjuk annyi orvosi kiválóságunkat a zászlók alatt. Lumniczer Sándor, az egyesületnek később elnöke, először tábori sebészetet ad elő a pesti egyetemen, majd a honvédségnek lesz — több csatában résztvett — igazgató-főorvosa, hogy végül a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának élére kerüljön. Schöpf segédorvosa, az ötpacsirtautcai „Pesti kisded kórházinál Bock János dr, Máriássy ezredes vezetése mellett bátyjával együtt részt vesz Buda ostromában s utána felveszi a Bókái nevet. Az ácsi csatában súlyosan megsebesült Görgeyt Markusovszky kezeli s a szegedi 104-es zászlóaljjal ott vonul a III.
