Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - II. Az alapszabályok jóváhagyásától a szabadságharcig (1842-1848)
136 let nyújtanak át“. Az elnöki székbe Wagner János kerül, aki előbb mint titoknok működött, majd pedig az alelnöki tisztséget töltötte be.1 A nagygyűlésen kimondják, hogy tisztségekre ezentúl minden rendes tag egyaránt megválasztható, nemcsak az 1837 október 14-i ülésen résztvett 36 alapító tag. A könyvtár szerényebb mérvű szaporodását jelenti Flór Ferenc 465 különféle értekezésből álló ajándéka. Egyre-másra érkeznek az elnökséghez, külföldről is, a levelezőtagoktól megválasztásukért köszönetét mondó levelek és sok magyar orvos megható írásából kiolvasható, milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak az egyesület kitüntetésének.1 2 Az 1847-es évnek az egész világ orvostörténelme szempontjából legnagyobb eseménye az aether narcosis elterjedése. Az új eljárás, Anglián keresztül, futótűzként terjedt el a kontinensen s nálunk Balassa alkalmazta először. Ügy mint másutt, Pesten is egészségeseken történtek az első kísérletek, amelyeket Balassa február 5-én kezdett el. E bíztató kísérletek után február 11-én végzi első műtétét aether-gőzök belélegez- tetése után. Az Orvosegyesület március 1-én tartott IX. rendes ülésén foglalkozott nagy érdeklődés közepette a „kénégeny gőz hatásával“, de már az ezt megelőző február 15-i VIII. rendes ülésen 1 Wagner János 1811-ben született Révkomáromban. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, itt avatták doktorrá 1835-ben. Rövid ideig szülővárosában, majd haláláig Pesten folytatott orvosi gyakorlatot. Nevével már az 1837. évi október 14-iki alakuló gyűlés résztvevői között találkozunk. 1836-ban választmányi tag, 1840-ben másod-, 1841-ben első titkár, 1844-ben alelnök, 1846-ban elnök. Egyetemi pályafutásának főbb állomásai: 1847-ben az ép- és hosszélettan magántanára, 1861-ben a sebészet számára rendelt belgyógyászati tanszék rendes tanára, majd Sauer halála után, 1864-től tanszékének (különös kór- és gyógytan) örököse. Érdemekben oly dús életét 1889-ben fejezte be. Végrendeletében vagyonának jelentékeny részét az Országos Protestáns Árvaház javára hagyta. Erre céloz a Kerepesi-temetőben síremlékének felirata is: „Míg élt: gyógyított, sokak éltét vissza is adta, Halva: kis árvákra hagyta örökje javát.“ A képünkön bemutatott plakettet a hátlapján olvasható felirat szerint volt assistensei (Kurtz Gusztáv, Űjfalusy József, Plósz Pál, Purjesz Zsig- mond, Ángyán Béla, Miskolczy Imre, Jordán Ferencz, Székács Béla, Jendrassik Ernő, Benczúr Dénes, Csatáry Ákos) ajándékozták az Orvosegyesületnek 1892-ben. L. még rávonatkozóan Ángyán Béla, Megemlékezés Wagner Jánosról, Orvosegyesületi Évkönyv, 1891. 2 áz egyesület Orvostörténelmi Múzeumát hosszú időn át a szakember hozzáértésével és szeretetével igazgató Győry Tibor érdeme, hogy a hazai és külföldi orvosi kiválóságoknak (köztük Johannes Müller, Clarus, Feuchterslebeai, Gruber, Niemeyer, Romberg, stb.) az egyesülethez intézett, sokszor rendkívül érdekes, addig szétszórtan heverő levelezését két erre a célra készült tartóba gondosan összegyűjtötte.
