Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - I. A megalakulástól az alapszabályok jóváhagyásáig (1837-1842)
107 sorolt okok méltányosak. Tessényi titkár ugyanekkor Cziráky titkárával értekezve, bemutatja a bécsi Orvosegyesületnek az Österreichische Jahrbücher, XVIII. kötetének 3. füzetében megjelent alapszabályait, amelyeket a mieink megszerkesztésénél is tekintetbe vettek (... ut sibi prospectum habeat, statuta haec cum Viennensibus in cunctis essentialibus punctis convenire...). Egyúttal megkéri a titkárt, hogy utóbbi körülményről a jelentéstételkor a grófot is tájékoztassa. A tudományos munkásság tovább fejlődött. Az év folyamán 14 előadó 24 előadást tartott. Az előadások tárgya csakugyan a gyakorlat köréből kerül ki s inkább a mai bemutatások fogalmát merítik ki, mintsem egy tárgyat összefüggően megvilágító előadásét. Serényen folyt az egyesület tevékenysége az 1839-es esztendőben is. Érdekes, hogy az egyesület jegyzőkönyvének címlapján itt olvassuk először a „Societas literaria Medicorum Budensium et Pestiensium practicorum“ megjelölést, eddig mindig csak „Societas literaria Pesthiensis Medicorum practico- rum“-al találkoztunk. Nyilván összefüggésben állott ez azzal, hogy a budai tagok megrövidítve érezték magukat azáltal, hogy az egyesület címében csak a pesti orvosok szerepeltek. Jankovich alelnök a február 9-i rendkívüli ülésen (maga is budai lakos!) szóvá is tette ezt, mire a választmány javasolja a „Societas Medicorum practicorum Budensium et Pesthiensium“ elnevezést, noha — mint hangsúlyozzák — a pesti elnevezés, amely tulajdonképpen az egyesület székhelyét jelöli, mindig magában foglalta mindkét város orvosait. A február 2-i ülésen Szuhány elnök bejelenti, hogy a helytartótanács január 29-i ülésében meghallgatta az egyesület kérelmét s azt a legmagasabb helyre már fel is terjesztette. Egyben meghagyta az egyesületnek, hogy jegyzőkönyvét minden év végén hozzá felküldje, tekintettel arra, hogy az egyesület a tanács közvetlen fenhatósága alá fog tartozni. Ez alkalommal egyesek felvetik a tervet, talán hamarabb célhoz vezet, ha a hivatalosan felküldött kérvény mellett az egyesület még külön kérvényt is küldene fel a királyhoz s tőle ugyanazokat a jogokat és kiváltságokat kérné, amelyeket a bécsi orvosok is kértek.1 Elhatározzák, hogy Rehorovszky ágenstől fognak tanácsot kérni, mitevők legyenek? A február 9-i ülésen Tessényi titkár beszámol a Rehorovszky val folytatott tanácskozás eredményéről. Szerinte újabb kér1 „nobis exoremus, quae a Sua Majestate Sacratissima Societati Medicorum practicorum Vindobonensium concessa sunt.“
