Kokas Lajos dr. (szerk.): Csorna község Margit közkórháza 1915-1928 (Csorna, 1929)

Kültelki ligetünk

A kórház széles ablakain a nap és a virág ragyogása tükröződik. Minden fordulatnál virágok. A kis hangos torkú madarak ágról ágra szállnak... fészekrakásra készülnek.

Omlik-bomlik az oxigén. Az üde kiáridás megújítja a beteg leheletét. — Felcsillog fényehagyott szeme, kipirul szikkadt orcája, megrezzen a szempillája. Zsibbad a fájdalom, felébred a remény. Éne*- kel szivében.

A fák sűrűjében búg a gerlice, — törne tt lombozatok .at. az ártézi kút vizének csobogása hallik. Árnyékuk, hűvösük a mar derekán a. legkedvesebb találkozó hely. Ngm messze innen — egy más fa is említést érdemel. Magyar neve nem sokat érzékeltet, tán csak levelei után nevezték dohányfának — Paulownia tomentosa. — A mar kizöldült lombok panorámájában szép lila fürtös viragaiv ti kelt dekorativ hatást. Az idén sajnálatunkra nem virágzott.... sztrájkolt.

Ha a tavasz elvégezte a virágszórást, látjuk fesleni sötét kék virágfüzéreit a Kínából származó — Buddleja — cserjének, hogy azután késő őszig gyönyörködhessünk szépségében. — Hibiscus — bokrainknak is össze kell szedni a tavasz és nyár melegét, hogy a bennük szorongó fehér, kék, piros virágok kifakadhassanak.

így azután minden évszak uj örömöt kínál.

Túl az elmeosztályon levő száz darab gyümölcsfánkról, — melynek javarésze a tudás fája: almafa, — még nem tudok beszámolni. Még csak a tavaszkor hajtották itt először rügyeiket. — Most csak viruló életkedv és gyümölcsöt sejtető ifjúság, várakozó öröm és szerető üdvözlet — — utódainkhoz.

Kültelki ligetünk.

Külön fejezet jár a kórház kültelki ligetének. A kórház belsőségétől csak a nyírott makiura sövény és a szilsárkányi út választja el. Területe mintegy ötezer négyszögöl. — Hajdan kitűnő sárga agyag földjéből épültek a csornai tömésházak. A házak egyre szaporodtak, a föld meg egyre fogyott. Mikor már fenékig elfogyott, tespedő, sekély vizű gödrök maradtak utánna hírmondónak, — szúnyog fészkeknek. — Gazdátlan volt emberemlékezet óta. — Hívatlan birtokosai a sátorlakó cigányok. Idővel szemetes ládája lett az egész községnek. Igazi, de éktelen mozaik föld vált az elmúlt idők torz emlékeiből. — Repedt vasfazekak, törött bögrék, lim-lommá fakult zsibáruk, kiselejtezett földi javak, elavult cók- mókok, konyhahulladékok hamuvedre, nem várva soha feltámadásra.

24