Kokas Lajos dr. (szerk.): Csorna község Margit közkórháza 1915-1928 (Csorna, 1929)

A kórház parkja

A KÓRHÁZ PARKJA.

Régi bűvös foliánsok és a beszédes monda szerint őseink bölcsőjét az édenkertben ringatták.

A nagyvilágba való vándorlásnak utján az őshazából hozott, a reánk örökitett életösztönünk még ma is a természetben keresi és találja meg gyönyörűségét. —

Szent ’Természet! ’Dajkáló anyám

Szeretlek én kimondhatatlanul.

Gyönyör és megnyugvás lelke száll ream.

Lombod, virágod ha sarjad, ha hull. mondja mély értelműén a természet magyar költője.

A szabad természetnek remekbe mintázott szövőszékei: — a fák

— a fűszál, — a nyíló virág, melyben annyi rejtelmes élet fonogatja biológiai munkáját, — nemcsak a költők tollára, a festők ecsetjére érdemes; hanem legméltóbb az orvos, a higienista megkülönböztetett figyelmére is.

Az orvos és a természetvizsgálók között nem is volt soha demarkációs vonal, hanem az emberi közösség érdekeinek szolgálatában

— megértő, konstruktiv együttműködés.

A természettudomány föllendülése és fordulatai az utolsó században, — uj szellemmel ihlették meg a sokat ingadozó orvosi ismereteket is. — Ez együttműködés legértékesebb gyümölcse: az orvos előrelátó, fokozódó profilaktikus gondolkozása. —

A közös tudás kibővülése révén nyilvánvaló, hogy a nap és a levegő oxigénjének egészségóvó ereje hatalmasabb minden elmés találékonyságnál és hatékonyabb minden kieszelt gyógyszernél.

A természet klasszikus higiénikusai: az égnek átölelő kárpitja, a friss levegő tényleges ereje, a nap áldott sugara.

Sajnos, az őstermészetnek már régóta pusztulás a sorsa. Nőttön- nő fogyása. Mindig újabb és újabb területeket hódítanak el tőle. — A föltörekvő civilizáció pedig egyre és egyre kevesebbszer veszi igénybe a természet testet edző, lelket üdítő gyógyszereit.

Az első emberpárt tüzes karddal űzték ki a paradicsomból, mi meg önként távolodunk el tőle.

20