Kokas Lajos dr. (szerk.): Csorna község Margit közkórháza 1915-1928 (Csorna, 1929)
Visszapillantás
vizein. Kárpótoló erőt, kompenzációt jelentett nekünk az a bizalom, mely intézményünk — a dolgozó és mindvégig hűséges rábaközi nép kórháza iránt megnyilatkozott és hogy élelmezésünk hiányosságát egyes birtokos urak nemeslelküen pótolni szíveskedtek. Tudatában annak, hogy a háború alatt nemcsak a fegyvertüzben tizedelték meg a magyar népet, még pedig szinevirágában és hogy a születések száma is ötven százalékkal csökkent, szemügyet vetve a csecsemő halálozás fekete statisztikájára, — a Margit közkórház 1921-ben a közkórházban bábaismétlő kurzusokat tartott, melyen a járás összes bábái részt venni tartoztak. A mi asszonyaink nem félnek az anyaságtól, — vígan kelepel itt a gólya, — minek bizonyítéka, hogy 1914-ben 38 7 születés esett ezer lélekre a csornai járásban. De népünk inkább a szokással, mint a tudással tartja a rokonságot. (Ez az oka annak, hogy a csecsemő halandóság nálunk is csak valamivel jobb (18‘3) az országos elszomorító átlagnál.) A tudatlanság, az öröklött jellegű konzervatizmus, az gyalulja, szögezi a kis koporsókat, azért nem tudja magzatát teli életre nevelni. A kórház már 1916-ban megkezdte küzdelmét a csecsemőkért és a rábaközi anyák okulására és az újszülöttek védelmére a következő füzeteket adta ki : 1916-ban; A csecsemő táplálása. 1918-ban : A csecsemő törvényei. 1921-ben: A csecsemő táplálás kiskátéja. Szebb életre indulunk. A kórház története a kapunyitástól kezdve 1925-ig megfeszített munkából és töprengő gondból tevődik össze. A háborúba tűnő éveket a munkatorlódás jellemzi, aztán pedig a regresszió és ennek oka: az egyetemes gazdasági leromlottság színezi sötétre tevékenységünket, A korona folytonos zuhanása a kórházi viszonylatban is kaotikus állapotokat idézett elő és a kórház „közérzése“ egyre rosszabodott. A jó szívvel nyújtott tiszteletreméltó segélyek csak palliativ hatásúak, csak injekciók a válságos betegségben, de a kórház fizikai vérkeringésének tartós, szabályos ritmusát nem biztosíthatták. Nem lesz talán érdektelen, ha a következő oldalon külön táblác zatban közlöm a kórházi ápolási dijakat a fenállástól kezdve napjainkig. Ápolási dijaink átszámítva pengő értékre a legbeszédesebben bizonyítják a kórház gazdasági kóros állapotát, nihilizmusát. Az 1920—1923. 15
