Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

Mellékletek

Ill

7. melléklet.

III.

Gyorshajtás tárgyában.

(Főkapitányi intézkedés.)

26.531.

I. fk. 887.

A budapesti önkéntes mentő-egyesület által a mentő-csapatnak a baleset színhelyére gyors eljutása és a sérülteknek a kórházba sürgős szállításakor szükségesnek mutatkozó sebes hajtás szabályozása iránt hozzám intézett beadványa tárgyában a következő intézkedések tétetnek:

1. A mentő-kocsik, midőn a baleset színhelyére sietnek, a rendesnél sebesebb ügetésben mehetnek. A közönség a kocsin ülők által éles síp jelzéssel figyelmeztetendő a megállásra vagy kitérésre.

2. Nehogy azonban fontos ok nélkül űzött sebes hajtás miatt az egyéb közlekedés zavartassák vagy szerencsétlenség okoztassék, a társulat a kocsisoknak és a kirendelt segéd-személyzetnek köteles a legszigorúbban meghagyni és a betartás felett őrködni, hogy a sebes hajtás a szűkebb utczákban vagy a hol nagyobb közlekedés van, mindenkor mérsékeltessék, hogy továbbá az utcza- keresztezésnél mindenkor és feltétlenül csak lépésben szabad hajtani, — végre, hogy a baj színhelyéről a kórházakhoz, a telepre való visszahajtás csak rendes ügetésben történhetik meg.

3. Jelen intézkedésem azonnal életbe lép és szigorúan betartandó, miért is annak tartalmára a rendőrök alaposan betanitandók és ennek egy példánya minden egyes őrszobában kifüggesztendő.

Miről a budapesti önkéntes mentő-egyesület, hivatkozással f. évi május hó 27-én 104. sz. a. kelt beadványára, a kebelbeli közigazgatási osztály, a közigazgatási ellenőrök értesítése végett, a főv. rendőrség összes kér. kapitányai, tek. Bornemisza Boldizsár r. főparancsnok, Egyed István és Pekáry Ferencz fogalmazó urak felzetileg értesittetnek.

Budapest, 1887. május hó 31-én.

Török,

kir. tanácsos, fikapitány.