Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
III. Rész - XIV. Fejezet. 1895.
66 László kir. herczeg halála. XIV. FEJEZET. 1895. Az 1895. évi nagy gyász az oly fényes reményekre jogosító László kir. herczeg elhunytéval az egyesületet is érte, melynek fővédnöke a boldogult kir. herczeg atyja, József főherczeg ő cs. és kir. Fensége. A gyászeset hírére a mélyen sújtott fenséges szülőknek a székes fővárostól akkor távol levő e. elnök sietett táviratban kifejezni az egyesület részvétét; a boldogult kir. herczeg koporsójára az igazgatóság koszorút helyezett s a temetésen az egyesület küldöttségileg volt képviselve; majd a halálesetre következő első választmányi ülésből részvétiratot intéztek József főherczeg ő Fenségéhez, melyre ő Fenségétől következő válasz érkezett: »A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesületnek. Az Istenben boldogult, feledhetlen László fiam elhunyta alkalmából hozzám intézett fájdalmas részvétirata mélyen megindította atyai szivemet. Sajgó kebellel, de megadással olvastam az oly meleg érzéssel áthatott szavakat; megadással, melyet az Isteni gondviselés másit- hatlan végzésébe való belényugvás szent kötelessége reánk parancsol; megadással, mert fejet hajtva az Úr akarata előtt, az örök világosság országában való majdani viszontlátás tart fenn engemet mély bánatomban. Némi enyhítő írt találunk mélyen sújtott szivünkre annak vigasztaló tudatában, hogy sokan vannak és a tisztelt egyesület is azok közé sorakozik, kik velünk gyászolják korán elhunyt fiamat, hajlott korom egyik reményét, kik ezen gyászt oly meleg szavakkal tolmácsolják. Fogadják kegyeletes érzetüknek ezen megnyilatkozásáért legbensőbb hálás köszönetemnek őszinte kijelentését. Kelt Alcsúthon, 1895. szeptember hó 20-án. József főherczeg s. k.«
