Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
Mellékletek
162 L. orsz. tébolyda. IV. A »Budapesti magán elme- és ideggyógyintézet.« Intézeti betegek. Az intézet betegállományát képezik : a) mindkét nembeli, fizető magánbetegek ; b) a m. kir. konvédelmi miniszter úr által, és a cs. és kir. hadügyminiszter úr által ideutalt elmebeteg honvédtisztek és közös hadseregbeli tisztek ; c) korlátolt számban és az intézet előzetes meghallgatása után, a m. kir. belügyminiszter úr által ideutalt mindkét nembeli elmebetegek, végül d) az alapitványi helyeken gyógykezelt elme- és idegbetegek 4- §• Felügyelet. Az intézet feletti felügyeletet gyakorolja: a) A törvényhatóság, a közigazgatási bizottság, illetőleg a székesfőváros tiszti főorvosa által; b) a m. kir. honvédelmi minisztérium ; c) a cs. és kir. IV. hadtest-parancsnokság. 6. §. Betegek felvétele orvosi szempontból. a) A betegek felvétele csakis orvosi bizonyítvány alapján történik, melyben a beteg személyére és a betegség tüneteire, valamint tartamára vonatkozó adatokon kívül kiemelendő azon körülmény is, hogy az illető beteg vagy gyógykezelés, vagy ápolás szempontjából ajánltatik az intézetbe való felvételre. b) Ezen orvosi bizonyítvány kiegészítésére részletes kortörténet készíttetik. 7. §■ Idegbetegek és morphinisták felvétele. a) Idegbetegek felvételénél szükséges az illető betegnek két tanú előtt irt és sajátkezííleg aláirt, eshetőleg kir. közjegyző előtt jegyzőkönyvbe vett azon nyilatkozata, hogy gyógykezelés szempontjából saját elhatározása folytán lép be az intézetbe. b) Morphinismus és cocainismusban szenvedők csakis kir. közjegyző által felvett jegyzőkönyv alapján vétetnek fel az intézetbe. 10. §.
