Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
Mellékletek
155 23. melléJdet. 830/1895. ig. sz. Utasítás elmebeteg-szállításnál követendő eljárás tárgyában. 1. §• A »Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület« elmebetegeket szállít a székes főváros kér. elöljáróságainak, a kórházi igazgatóknak — ez utóbbiaknak a megfigyelő-osztályról — s a magyar kir. állam- rendőrségnek felhívására ingyen, a mennyiben az illető elmebeteg szegény s magánosok kérelmére, valamint hatósági felhívásra, a mennyiben a beteg nem szegény, a 12. §-ban felsorolt díjért a székes főváros területén. 2- §• Ahhoz, hogy valaki tébolydába szállíttassák, minden esetben — hatósági felhívásra úgy, mint magánosok kérelmére — arra jogosított hatósági orvos által kiállított bizonyítvány szükséges. NB. 1876. XIV. t.-cz. 72. §.: »Közhivatalban levő orvos- tudornak és a mennyiben kezelő orvosa már volt, ennek abbeli bizonyítványa, hogy az illető elmekórban szenved.« 59.847. sz. belügyministeri rendelet: »Bizonyítvány kiállítására jogosítottak: azok az egyének is, a kik csupán sebészi oklevéllel bírnak, de a közhivatali orvos minden attribútumaival fel vannak ruházva. Egyetemi tanárok és magántanárok, valamint a tanársegédek is, ha az elmegyógyászattal, mint szaktudománynyal foglalkoznak; nemkülönben tiszteletbeli fő- és járásorvosok, kórházak igazgatói és főorvosai, közhivatalban levő orvostudoroknak tekinthetők. A hadsereg és honvédség kötelékébe tartozó tényleges állományú orvosok bizonyítványai pedig > közhivatalban levő orvoséhoz hasonlóan az esetekben fogadhatók el, ha azok tényleges állományú katonai személyekre vonatkoznak, miután különben más katonai személyekre is polgári hatósági orvosok illetékesek. Külföldi tébolydák igazgató-orvosainak bizonyítványai a hazai kórházak igazgatóiéhoz hasonlóan birálandók el.«
