Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
II. Rész. A mentés és első segély Budapesten a Mentő-Egyesület alakulása előtti időben
II. DrLHJSZ. A mentés és első segély Budapesten a Mentő-Egyesület alakulása előtti időben. A1 indny újunkat érhet baleset! Ny tejtsíink segélyt mindenkinek kivétel nélkül! Ezek a Mentő-Egyesület jelszavai. Az elsőt az élet igazolja; az utóbbit a humanizmus diktálja. A mentés és első segélynyújtás a humanizmus megtestesülése és a mentő-egyesületek a végrehajtói. A »Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület« működése odairányul, hogy segítsen mindenkin kivétel nélkül, a nap és éj minden órájában és minden díj nélkül, a kit véletlen baleset, szerencsétlenség ért. E működés az önkéntességen alapul, tehát rugója a legtisztább emberszeretet. Ily mentő-egyesület létesítése fővárosunkban rég érzett szükség volt. Minduntalan olvastuk a lapokban, de mindenki gyakran szemtanúja lehetett egyes szerencsétlenségeknek, rögtöni baleseteknek, hol orvos nem volt hirtelen kéznél s ilyenkor lehetetlen, hogy eszünkbe ne jutott legyen : mennyire szükséges volna, hogy az orvos megérkezéséig is tudjon valaki segélyére lenni a szerencsétlennek, enyhítsen fájdalmán, esetleg csillapítsa, vagy állítsa el a sérült sebéből ömlő vért, vagy az ájultat térítse magához, a tetszhalottat hozza vissza az életre. Még itt a fővárosban is, — a vidékről nem is szólva, — gyakori volt az az eset, hogy a hozzáértő segély hiánya miatt a sérült oly nagy mennyiségű vért vesztett, hogy azt a vérvesztést az orvos leggondosabb fáradozása sem volt képes ellensúlyozni és nem állott elszigetelten az az eset sem, hogy a nagyfokú vérzés következtében életét is vesztette a szerencsétlen ; aztán nem kevésbbé gyakori volt az az eset, hogy légszesz, széngáz stb. által okozott tetszhalál alkalmával már csak néhány pereznyi időn múlt az illető élete s ha azt
