Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

I. Rész. Az életmentés története Magyarországon

I. R/ÉSZ,

Az életmentés története Magyarországon.

Mielőtt az egyesület tízéves életének leírásába fognánk, elmondjuk röviden, dióhéjba szorítva, az életmentés történetét Magyarországon.

Hazánkban Mária Terézia uralkodása alatt találunk az életmentés első, kezdetleges elemeire. E nagy királyunk kormánya 1769-ben Utasítást bocsátott közre a látszólag vizbe- fultak, felakasztottak, vagy megfagyottak, — 1799-ben a rögtöni balesetek által ért és halottnak tetszők megmentéséről és 1803-ban mentő-intézetek felállítását illetőleg kormányrendelet intézkedik, mely szerint sebész (borbély) műhelyekben — 44 volt a fővárosban, — fürdőkben első segély nyújtandó. A borbélyok akkoron sebészi műtéteket is végeztek.

De elérkeztek a harminczas évek s ezen, politikailag izgalmas időkben az első segély terén szomorú állapotok következtek. Csak az alkotmányos korszakban indult aztán a mentésügy fejlődésnek.

1868-ban dr. Arányi Lajos nyilvános felolvasásokat tartott az első segélyről s ő volt az első, a ki a mentést és első segélyt bizonyos rendszerbe szedte s az életmentést a mérgezési esetekre is kiterjesztette.

1870-ben az egészségügyi szolgálattal egyidejűleg szerveztetek a m. kir. államvasutak mentésügye; a forgalmi személyzetet a pálya-orvosok oktatásban részesítették saz egészség- ügyi vonatokat dr. Csatáry Lajos ministeri tanácsos, a m. kir. államvasutak főorvosának utasításai szerint rendezték be és szerelték fel.

Majd 1876-ban állami intézkedéssel rendeztetett a mentésügy. így az 1876 : XIV. t.-cz. V. fejezete 34—42. §-ai szerint segélynyújtásra mindenki köteles, a ki erre képes ; oly fog1* ‘