Dr. Bókai Árpád tanítványainak dolgozatai
Kóssa Gyula dr.: A chloroformos asphyxia elkerüléséről
Különlenyomat az „Orvosi Hetilap“ 1891. évfolyamából. A chloroformos asphyxia elkerüléséről. Kóssa Gyula dr., egyet, tanársegédtől. Van abban valami lehangoló, hogy a legtöbb gyógyszerünknek, épen a leghatásosabbaknak, rendesen van egy olyan tulajdonságuk, a mi azok általános, szabad használatát nem engedi meg. Az egyiket hamarosan megszokja az ember, úgy hogy hosszabb időn át való alkalmazásáról le kell mondanunk, mert különben olyan dosisokat kellene igénybe vennünk, melyeknek elmaradhatatlan volna a káros hatásuk ; a másikat azért nem használhatjuk hosszasabban, mert egyes adagainak hátrányos hatása lappangva összeadódik és egy nem remélt pillanatban feltartóztathatatlanul jelenik meg előttünk egy olyan eredmény, melynek ép az ellenkezőjét czéloztuk. Egy másikról nem tud lemondani a hozzászokott emberi szervezet, és a gyógyuló félben levő föbaj helyébe megkapja az idült gyógyszeres mérgezésnek nyűgét. Azután hány van olyan, a melyik ugyan száz esetben áldásosán bevált, és a százegyedikben ugyanazon adag után váratlanul elibünk állanak a leghevesebb mérgezés symptomái; és hány az olyan, a melyiket könnyedén tűr el a meglett ember, míg gyermeknél gyakran a legkifogástalanabb elővigyázat mellett is foudroyans mérgezésnek a jelenségei mutatkoznak. A chloroformos altatást már sokan nevezték el áldásnak az emberiségre nézve; és a gondviselés úgy akarta, hogy ennek az áldásnak a szabad élvezetét is fanyarrá tegye egy hozzája kevert iirömcsepp : az asphyxia veszedelme. Ha elgondoljuk különösen egy vidéki orvos helyzetét, a kit végzete egyaránt rákény- szerít a tályognyitásra, úgy mint az eventeratióra; a kinek nincs mindig megbízható assistentiája; a kit a hírnek szárnya pár nap alatt a magas egekig emelhet, de ugyanannyi idő alatt könyörtelenül tiporhat a sárba: bizony akkor méltán üdvözölhetnénk világraszóló eredmény gyanánt, ha a chloroform hatásából kiszoríthatnánk az asphyxiának veszedelmét; mindig szánalommal gondolok vissza arra a szegény apára, ki, midőn már gyermeke az operáló asztalon feküdt, tépelödö kérdésére : hogy nem-e fogja életével 1
