Dr. Bókai Árpád tanítványainak dolgozatai
Rottenbiller Ödön dr.: Anipyrin pótszerek
A SCOPOL A MINUM PHARMAKOLOGIÁJA 15 értékesebb tünetek nem is hívják fel a figyelmet, a gyomor és bennékének vizsgálatára, már maga a melegvérüeknél tapasztalt és előbb említett körülmény ténye is szükségessé tette volna az ezen irányban történő vizsgálatok megejtésél. A gyomormozgást illetőleg semmi számbajöhetö elváltozást nem láttam, bár nem egy mérgezett kutya kimetszett gyomrán végeztem gondos megfigyeléseket a Sander. Ezn-féle fürdőkben (úgy, mint azt legelőször Terray tr. tette). Békáim kivétel nélkül az acut gyomorhurut összes tüneteit mutatták, daczára, hogy subcutan kapták a megfelelő scopolamin oldatokat (1 mgr.-tól 5 centgr.-ig). A nyákhártya megvastagodott, véres és üvegszerü nyákkal volt borítva, s az esetek felében ecchymosisokat mutatott. Nyulaimnál szintén képes voltam az esetek 90°/0-ban konstatálni a fennálló gyomorhurutot, ügy látszik, a chronikus mérgezéseknél észlelt nagyfokú lesoványodása az állatoknak részben ebből magyarázható. Igen sajátságosnak és különösen kiemelendönek tartom azonban ama körülményt, hogy akár subcutan, akár pedig per os adjuk a scopolamint a gyomornak jellegzö hurutos képe egyaránt kifejezett. E kisérleteimhez magyarázatokat nem fűzök. Hogy a scopolamin hatása és a gyomorhurut között okszerű összefüggésnek kell fennállani, kísérleteim alapján elvitázhatat- lannak látszik. Egyébként Szalag tr. is felemlíti, hogy 2 beteg 2 milligramm adagolása után hányt. Mindkét beteg bőr alá fecskendős alakjában kapta a szert. Ernst egy esetben sem tesz említést a hányásról. Az állatoknak Müller-féle folyadékban keményített, absolut alkohollal víztelenített és haematoxylinnal vagy pikrokarminnal festett gyomrából készült metszetek szövettani képe a gyomorhurut rendes képétől miben sem külömbözött. 9. Testhőmérsékre való hatás. A hömérsék viszonyait nyulaknál vizsgáltam; végbelükbe a promontoriumig tolva előre a thermometert. A szobahömér- sék állandóságára mindenkor figyelmet fordítottam.
