Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XLin ragadály egyszerre sokfélül esik, p. o. a’ levágott beteg marhanak húsa ál- tal, mellyet sok egyesek vesznek ’s házaikhoz hordanak ; vagy akkor , midőn a’ fertőztetés marhavásárokon esik. Ha mind azon körülményeket, mellyek a’ dögnyavalyának eredete menete es terjedése iránt felvilágitást nyujtatnak, szorgosan kifürkészszíik s egyszersmind az elesett állatokban tapasztalt változásokra figyelemmel vagyunk, akkor a’ marhapestisnek valódi jelenlétet könnyen következtethetjük , ’s főleg ennek megállapításától és más ehez hasonló járvány betegségeknek szoros megkülönböztetésétől függ azon bánásmódnak meghatározása , melly a’ jelen dögnyavalya ellen követendő lesz. 32. §. A' marlinpcstis elleni rendszabályról általában. A’már kiütött marhapestisnek mind elkerülésére, mind elnyomására szolgáló rendszabályok azok, mellyek a’ nyavalya eredeti keletkezésének, ’s kivált a’ragadó méreg terjedésének ellene munkálnak; orvosi bánásra és gyógyszerek általi elhárításra itt csak keveset építhetünk. A’ marhapestis olly gonosz nemű nyavalya, mellyben a’ megbetegiil- teknek kilencztized része, gyakran pedig valamennyi is elvesz. Mind annyi ellene magasztalt gyógyszerek közül még ekkorig egyetlen biztost sem ismerünk: a’ leghathatosabb rendszabályok részint mind annak, mi a’ szarvas- marhákra ártalmas befolyással bir, gondos elméllőzésésében ’s távolításában, az állatok es istálok tisztán tartásában, egészséges eledellel és czel- szerüleg táplálásban, az istálók kellő szellőztetésében ’s a’ t., részint a’ fertőztetés elkerülésében állanak. Ä fertőztetés ellen oltalmazás, mint az egészséges marhának a’ már egyszer kiütött ’s tovább terjedéssel fenyegető nyavalyától megőrzésére legbizonyosabb ’s legbiztosabb mód, olly biztosító rendszabályok által történik, mellyekre vagy minden időben kell ügyelnünk , hogy barmainktól a’ ragadó nyavalyákat általában, különösen pedig a’ marhapestist eltávostathassuk , vagy ollyanok által, mellyet kiváltképen akkor kell követnünk, midőn a’ gyomordög a’ környékben, szomszéd helységben vagy szinte falunhban már kiütött. 33. §. Általános és maradandó szabályok a marhapeslis eltávoztatására. A’ mezei gazdák s marhabirtokosok hasznára különösen ajánltatnak az itt következő rendszabályok, mellyeknek pontos megtartása legfőbb fontosságú ’s legsikeresebb mód arra, hogy barmaikat mind a’gyomordög, mind más ragadó nyavalyák ellen lehetőleg oltalmazzák. 1) Valahol csak lehet, mindig azon iparkodjék a’ marhás gazda, hogy az ér minden szakában elegendő jó és használható takarmánya legyen, hogy barmait valamelly véletlen dögnyavalya esetében otthon táplálhassa ’s a’ helységbeli többi marhával együtt közlegelőre küldeni ne kénytelenüljön. 2) Idegen helyről vett fejős, járrnos vagy vágómarhát, kivált ha ama helyen vagy környékén marhabetegség uralkodik, ne állítson istálójába előbbi barmai közé a’ tulajdonos, köz legelőre pedig azt épen ne hajtsa, hanem valamelly kölön színbe, vagya’ lóistálóban levő üres helyre kösse be, ott tiz napig szemmel tartsa , hogy állandó egészségéről ’s gyanutlan- ságáról teljesen meggyőződhessék, A’ község különösen vigyázzon a’ helybeli mészárosra, ’s egyáltalában meg ne engedje, hogy másutt vett vágór- marháját a’ csorda közé csapja, sőt inkább arra ügyeljen , hogy a’ mészáros , vágómarhái számára mindenkor saját, es gazdasági baromistállótól e- gészen elváltaszloü aklot tartson.
