Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XXXVIII máskor ismét sokkal kevesebb tejet adnak; hátakon a’ szőr felborzad ’s ha ágyékgerinczük táján illettetnek , igen fájlatják. Második időszak. Többnyire a' fertőztetés után heted napra vagy az előjelek mutatkozá- sának első napján bekövetkezik a’ nyavalyának kiütése heves berzadással , a’ bőrnek rázkódásával és a’ hátulsó czomboknak reszketősével, mit majd hirtelen hőség vált fel; egyszersmind az állatok lábaikkal tombolnak fejőket rázzák, gyakran megvadulnak’s fogaikat csikorgatják. Ettől kezdve a’nyavalya mindig nyilvánabb lesz ; ez állatok fűlöket, farkokat eleresztik, fejők és fülök majd forró, majd hideg; szemeik fénylenek, veresek és meredtek ; orruk száraz és forró , orrlyukaik szüntelen mozognak *, első ajakuk száraz ; szájuk belseje eleven piros és rendkívül tüzes , a' foghus taplós, felpuffádt és veres foltos; majd egy gyakori száraz rövid, heves és rekedt köhögés következik, melly azon hanghoz hasonlít, mint mikor az ember eltakart szájjal köhög; a’ has kissé puffadt, az állatok lábaikat a’ has alatt összehúzzák, tekergőznek, gyakran hasok felé tekintenek, sőt szájokkal is fele kapódnak , farkokat csóválják ’s mindig feltartják. Eleinte rendesen szorulásban szenvednek, most pedig egymás után igen hirtelen csak nem minden öt perczben nagy kinna.l és erótetéssel valami kevés, feketebarna, száraz és kemény ganajt vetnek ki , melly ollyan mintha égve volna ’s a’ földön nem terül el lepényként, mint különben szokott; vizeletük ritkán megy, kevés és világos szinü ; ha ágyékok felül csak gyengén megnyomatik is , hátukat fájdalmasan begörbítik. Mind e’ mellett az étvágy folyvást megvan; sőt az eledelt gyakran igen is mohón nyeldelik el, a’ kérődzésben sem tapasztaltatik változás. Harmadik időszak. A’ betegségnek valóságos kiütése után két vagy három nap múlva, azaz , az elragadás vagy az előjelek kezdetétől fogva 10 — 11 napra az étvágy lassanként megszűnik; az állatok a’ jászoltól eltávoznak ; nyelésük megnehezül; a’ kérődzés lassan és rendetlenül történik; a’ tej kevés, vizes és kékes ; a’ szemek meghomályosodnak; a’ még nehány nap előtt száraz és forró orr most nedves és nyálkás lesz; az előajakak fenyőket elvesztik, szárazok és cserepesek lesznek; a’ lélekzés mindig szuszogóbb és terhesebb ; a' tántorgó lépés igen nagy bágyadságot mutat; itt ott a’ bőr alatt kivált a’ háton , felfűtt puffadások vagy légdaganatok támadnak, mellyek kopogtatás alatt pattognak , ropognak; a’ganajlás rendetlen , majd nedves és parázs, majd szorulással járó; a’ szájról és foghusról iinitt amott a’ felső hártja legkisebb dörgölésre is lemegy; a’ fogak tágak. Negyedik időszak. Ez időben (a’ betegség folyatnának kezdetétől mintegy tizenkettődik napon) e’ nyavalya még néha jóra fordul; de ha ez nem tör^nik, úgy legmagasabb fokára szokott hágni. Ettől fogva az egész étvágy teljesen megszűnik; a’ nyelés terhes és igen fájdalmas; fülek és szarvak majd (orrok majd hidegek; a’ szemek zavarosak, mélyen beesettek ’s mintegy kihaltak ; ezekből és az orrból némi mocskos barna nyúlós nedv, a’ szájból pedig sűrű nyál csordogál. Mind ezeknek, mind az izzadságnak kellemetlen szaguk van. A’ lélekzés nyögő, sóhajtó, erős szuszogással és oldalveréssel jár; a szívverés majd érezhető, majd nem; a’ fiatal és gyenge barmoknál gyakran pattanó és kótogó; az érverés igen sebes, borjuknál egy perez alatt 90—
