Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)

Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről

XXXI mök felett (a’ koszorún) vagy körömhasadékban némi gyuladványos daga­nattal vagy hólyagos pottogzással üt ki. Hason módon támad, mint a’ szájfájás , sokszor ehez csatlakozik, vagy csupán egyedül áll elő ’s az év külön szakaiban, főleg pedig nyáron és őszszel uralkodik. E’ nyavalyának közönséges előjelei: szomorúság, megcsökkent ét­vágy, lassúbb kérődzés, öregbedett testi melegség. Egy vagy két na]» múlva egy vagy több lábnak végrészei rendkívül érzékenyek és annyira fájósak lesznek, hogy az állatok huzamosan nem állhatnak, azért lábaikat válto­gatva majd felemelik majd leteszik ; mozgás közben sántítanak, szokásu­kon kivül többet feküsznek, ’s ha felkelni, vagy menni kényszerítetnek , beteg lábaikkal igen vigyázva és halkal lépnek. A’ körmök, kivált a’ ko­szorúnál igen érzékenyek , forrók és dagadtak ; ugyan itt nyomás vagy lé­pés alatt különös fájdalmak mutatkoznak; továbbá apró hólygaocskák kelnek rajta, mellyek azonban sokszor észre sem vétetnek, három vagy négy nap alatt meggenyednek ’s kivált hiányos vagy elmulasztott gyógyítás mellett, ’s ha az állatok erőszakosan hajtatnak és a’ betegség okai különösen pedig a’ körmökre hatók el nem hárítatnak, fekélyekként tovább harapódznak ’s a’ belső husfalat úgy elrongálják, hogy az egész köröm elválik ’s leesik. Juhoknál, mellyeket a’körömfájás sokkal gyakrabban látogat, mint a’ szarvas marhákat, rendesen távolabb állanak egymástól a’ beteg körmök; a’ szarurészek, kivált a’ hasadék felé megszáradnak ’s szálkások lesznek; felül a' hasadék szegletében élesebb vörösség ’s némi nedv vétetik észre; a’ juhoknál e’ helyen találtató nyílás nagyon tág ’s némi vastag, turónemíi test dudorodik ki belőle, mellyet könnyen ki lehet nyomni; gyakran tapasztal­hatni azt is , hogy a’ körmök igen megnőnek, meghosszabbodnak, ’s he­gyeik fel- vagy beféle görbülnek. Illyenkor a1 juhok, ha ugyan még hátul- só lábaik épek többnyire első térdeiken nagy bajjal csúszkálnak. Ezen fe­kélyekben nagy hőségkor pondrók is kelnek, a’ juhoknak lábaik pedig nem ritkán annyira megrongáltatnak, hogy végső izeik egészen átrágatván, lehullanak. A’ fájdalom vagy az első , vagy a’ hátulsó lábakat, vagy valamennyit egyszerre támadja meg , úgy hogy az állatok , rájok állani nem képesek ; némellykor ugyan azon darab marhának lábait egymás után támadja meg a’ betegség, úgy hogy folyama igen hosszadalmas lesz, főleg ha még rot­hasztó láz is járul hozzá ’s az izekben és a’ körömház alatt mélyebb feké­lyek keletkeznek, mi aztán a’ rá következő általános elgyengülés és rotha­dó feloszlás által gyakorta halált is hoz ; rendes lefolyása szerint azonban a’ nyavalya 14 nap alatt szokott végződni. A’ körömgyuládás gyógyításához megkivántatik, hogy mingyárt elein­te, mihelyt a’ nyavalyának első jeleségei a’ sántikálásból észrevételnek, a’ körmök kellőleg megvizsgáltassanak ’s tisztítassanak, a’ felszakadt szaru­szálkáktól és minden idegen nemű testtől megszabadítassanak, azután a’ be­teg állatok nyugalomban, mérséklett inelegü istálóban hagyassanak, ’s lágy alommal bőven elláttassanak. Ha e’ láb alsó részei nagyon forrók, a’ da­ganat pedig igen feszült és fájdalmas, a’ körmöket gyakran lenmag vagy mályva és szénamurva főtt levében kell föröszleni, vagy pedig ezzel ned­vesített rongyokkal borongatni. De ha fekélyek támadnak, hogy hirtelen jól meggenyedjenek , terpentinolajban felolvasztott kámforral, vagy kám- forrból, tojásszékből, terpentinolajból és gyantaporból készített irral kell kenegetni; azután pedig a’ lábakat főtt zsálya- vagy ürömiével melengetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom