Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XIV háknak azon vizhöz, mellyet az istálóban kapnak, kősót tenni, mert így aztán a’ legelőn találtató vizet, mint kevésbbé ízletest, többnyire meg sem kóstolják. 6. §. Az állatok tisztán tartásáról. Az állatok gyarapodására sokat tesz továbbá a’ szüntelen tisztaságra ügyelés. Dolgozó állatok; mellyek izzadásnak és pornak kitétetve vannak, különösen a’ lovak, mindennapi tisztogatást és vakarást kívánnak; jármos ökrök legalább hetenként egyszerit. A’ többi szarvas marhát, jelesen a’ fejős teheneket minden héten mosni, ’s kivált hátulsó czombjaikat és tölgyeiket a’ rájok tapadt mocsoktól tisztítani, azután szalmacsutakkal addig dörgölni kellene, míg megszikkadnak. Az alom minden reggel szellőztessék, csak a’ száraz és tiszta tartassék meg, nehány nap múlva pedig egészen ují- tassék meg. A’ trágyának istálókban összehalmozása; a’ levegőnek miatta következő romlottsága által mindig nagyon ártalmas lesz, mint szinte a’ félig elrothadt, kitört ’s leszivárogtatóval el nem látott hidlás alatt összegyűlt ganajev is. Azért a’ ganajt, főleg meleg évszakban mind ló- mind ököristálóból mindennap ki kell takarítani, hogy a’ szúnyogok és más bogarak nagyon el ne szaporodjanak. Hasonló tisztaságra kell ügyelni a’jászol, rács, válu, vödör ’s több effélék körül, hogy mocsoktól, piszoktól mindig megtakarhassanak. Szinte legnagyobb figyelmet érdemlenek az istáló környékei, az udvar, sőt még a’ falu utczái és szabad piaczai is, mert ezeknek tisztátlansága, álló tócsái és pocsolyái, mellyek gyakran úsztató gyanánt használtatnak, a’ levegőt dögleletessé teszik. Ha az állatok az usztatóra hajtatnak, szorgosan kell vigyázni, hogy eleve ne zaklattassanak ’s az által fel ne hevítessenek, mert ez hirtelen meghűtésre szolgáltatna alkalmat. Ha a’ juhok gyapjunyirés végett megúsztattak ’s megmosattak, mingyárt napmelegre vagy szellős fészer alá kell őket hajtani, hogy ott hamarább felszáradjanak; a’ már megnyirt juhok elég tágas, de légvonatnak ki nem tett színekben vagy istálókban tartassanak. 7. §. A’ vonó jószág körmeinek ápolásáról. Vonó állatoknál, főleg lovaknál annál nagyobb fontosságú a’ lábak különösen a’ körmök ápolása, mivel ennek elmulasztása vagy hibás volta igen gyakran a’ legjobb és legdrágább állatokat is használhatlanokká teszi. Itt’a’ mezei gazda már maga is sok bajt megelőzhet, a’ többi a’ patkoló kovács ügyességétől ’s ép elméjétől függ. A’ ló körmeit mind igen nagy szá- radságtol, mind igen nagy nedvességtől őrizni kell. A’ lóállások lígy készítessenek, hogy az első lábak hidlás nélküli, kévéssé nyirkosán tartott, puszta agyagföldön álljanak, vagy legalább az állás eleje oda seprett ganaj , vagy rá hintett nedves agyag által kissé nyirkosán tartassék. Gond legyen rá, hogy patkoláskor a’ körmök a’ szegleteknél és szegletszéleknél, talpnál és sugárnál vagy villánál meg ne hántassanak , a’ szélek magasra ne hagyassanak, ’s kívül le ne részeltessenek; patkókon kerülni kell az igen magas sarkakat, mivel mind ezek által a’ körömház kiszárad, szálkás lesz , a’ lábakat szorítja, honnan fájdalmas labnyavalyák származnak. Állandó nedv, kivált ganajev a’ körmök szaruját elrothasztja, elpuhítja, teljes patákat és lapos körmöket okoz. Azért a’ hidlást mindig tisztán kell tartani, hogy a’ hátulsó lábaknál igen sok ganaj vagy hugy össze ne gyűljön.
