Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Regimen imperatoris ac regis Apostolici Ferdinandi I. (V.)
886 befolyások ’s akadályok nélkül egyenes progressióban szaporodhattak volna, hol lehetne most már a’ föld kerekségén növényzetet csak képzelni is; ’s ezen eszme szükségképen azt idézi elő, hogy maga az emb ri nemzet nem lett volna képes minden munkássága mellett is e’ tekintetben, az egyensúlyt fentartani.— Leghatalmasabb korlátozó, ’s kiirtó elemül lehet tehát az éghajlati, ’s időjárási ártalmas befolyásokat tekinteni. A’ folytonos nedves hideg idő, képes a’ sáskákat sokszor már tojásaikban semmivé tenni, szinte ha átalakulásuk (hám- lásuk) óráiban valami zordon idő áll be, nagy részt kivesznek, de tökéletesen kifejlődött állapotukban is nagyobbszerü ellenes légi befolyások, mint például tartós hideg szelek, erőszakos záporok, ’s jégeső által csak pár óra alatt is egész ivadékok elvesznek. Nagy viharoktól felkapatván a’ töméntelen seregek, terjedelmes tavakba, vagy tengerekbe fulasztatnak. A’ sáskáknak ezen nagybani kiirtása a’ természetre nézve csak kevés órák, néha csak kevés perczek feladata! — De maga a’ sáskák társadalmi természete is, a’ mennyiben ez által egy tömegben összepontosulnak, könyíti némikép kiirtásukat. A’ sáskák másod rendii természeti ellenei gyanánt tekinthetők, némelly más állatok, mellyeknek a’ sáskák kedves eledelül szolgálnak, ’s mellyeket a’ gondviselés mintegy segédtársul rendelt az ember mellé ; illyennek az emlősök közül, a’ róka ’s a’ disznó, a’ madarak seregéből a’ gólya, lúd, récze, tyuk, a’ seregélyek, a’ varjak fajai, ’s ezek közt kivált a’ csóka, kevésbé a’ pacsirta ’s a veréb ’s a’ t.; a’ hüllők közül a’ gyikok: a’ rovarok seregéből a’ mezei tücsök, a’nagyobb hangyák, és a’ tojást rontó (ichneumon]) fürkész. Ezen állatok, részint magokat a’ kifejlett sáskákat, részint azok tojásait, részint pedig mind a’ kettőt emésztik fel. A’ sertések kitúrják a’ sáskák tojásait a’ föld— bül, ’s igen mohón falják fel azokat, nem különben a’ kifejlett sáskák is kedves eledelük. Nálunk a’ gólyák ’s néha a’ seregélyek is , keleten pedig a’ sáska evő, és rózsaszínű csacskár (gracula yryllivora és rosea L.) ösztönszerüleg követik a’ vándor sáska seregeket, ’s tetemesen elősegítik kevesbitésüket, melly utóbbi a’ sáskák után vonulva néha hazánkat is meglátogatja. Ezen ártalmas természeti elemeknek köszönheti tehát leginkább az emberiség, hogy a’sáskák elözönlése, ’s pusztító működése ezek által korlátozva lévén, azok kártékony csapásai ellen csak néha kell küzdenie. Mi már a’sáskák kevesbitését vagykiirtásátemberi erő és szorgalom által illeti, hogy ez a’ mennyire lehet idő, ’s erő kíméléssel, de még is czélszerüleg történjék: mintegy előkészületül megkívántain ék. 1-ször. Hogy legalább azok, kik efféle rendelkezéseket tesznek, ’s kik azokat a’ helyszínén alkalmazzák, az állatnak, mellyel dolguk van, természetét közelebbrül ismernék; mert ki ellenét tökéletesen ismeri, könnyebben meg- mérközhetik vele. — De fájdalom népünk nevelési ügy e még annyira el van hanyagolva, hogy annak a’ szükséges természettudományi ismeretekről még csak fogalma sincs, holott épen ezen osztály működésének föalapja, a’ természet-tudományok is- méretében összpontosul. De hiányzanak e’ tekintetben kellőleg kiképzett néptanítók is; minek oka ismét abban rejlik, hogy az illető tanodákban a’ természet- tudományok többnyire háttérbe szorítva, csak mellesleg ’s minden gyakorlati irány nélkül adatnak elő. Ezen igen érezhető hiányon is segíteni lehetne; ha ezentúl a’ néptanítókat képző tanodákban legalább a’ természet-tudományok gazdászati ágának tanítására, nagyobb gond fordítatnék.
