Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/4 (Budae, 1861)

Mantissa

798

coravit A. 1629. et ecclesiam Hungaricam annis duobus ac vigmti moderatus, vitam ad annum aetatis sexagesimum ac septimum gloriose produxit; XIX.Martii 1637. e tussi vehementiore Posonii defunctus. Pacis inter Ferdinandum II. Imp. ac R. H. ac Gábrielem Bethlen Principem repetitim procuratione; Synodis Dioecesanis ac provincialibus iterato celebratis, fundationibus largissimis ac variis confectis, Consiliis, quibus Regem et Regnum servavit, legatione, quam iussu Imperatorio pro Germania obiit, scriptis denique elucubrationibus, quibus religionem est tuitus, clarissimus.

Veram ac coaevam eiusdem effigiem, paulo ante mortem Viennae in magnitudine hominis pictam, Museum Nationale possidet. Post obitum Cardinalis haec brevis ei subscripta est biographia:

,,Eminentissimus S. R. E. Cardinalis PETRUS PÁZMÁNY, e Societ. Jesu. Editus in lucem Varadini. Prosapia, iam inde a Divi Regis Stephani temporibus illustri. Claudiopolis adolescentem Societati dedit anno 1587. Studuit Aristoteli Viennae Austriae, Theologiae Romae, sub celeberrimis viris, P. Gregorio de Valentia, et Michaele Vasquez, S. Jesu Hispanis. Vixit in Societate annos 28. Ad instantiam Ungariae Procerum. Imperatore Mathia II. Rege Ungariae, Ar- chi-Episcopus Strigoniensis, et Primas Ungariae anno 1616. Deinde A. 1629. agente Ferdinando II. Caesare, creatus S. R. E. Cardinalis ab Urbano VIII. P. M. — Sanctitate, eloquentia, Zelo, Scientia theologica, libris scriptis, concionibus clarissimus, dictus Cicero Ungaricus. Plenus meritis, ac de haeresi triumphis, Nobilitate Ungariae potissima orthodoxae fidei restituta, obiit Posonii Anno 1637. die 19. Martii.“

Alia eiusdem effigie gloriatur palatium Universitatis Reg. Hungaricae. Archivum Bibliothecae duo eius bireta, nigrum et rubrum, cum multis MSS., in specie: tractatus omnes, quos praelegit, Theologicos pussidet.

Edidit omnium primo versionéin Thomae a Kempis sub titulo: 1) Kem- pis Tamásnak a5 Krisztus követéséről négy könyve. 4. Bécsben 1604. Est opus hoc saepe numero Viennae, Posonii, Cassoviae ac Tirnaviae diversis in formatis recusum.

2) A’ mostani támadt új Tudományok hamisságának, tiz nyilván való bizonyításai. 4. Grécz. 1605.

3) Keresztyén Imádságoskönyv. 12. Grécz 1606. Liber hic precatorius est vicibus quatuordecim locis in diversis reinpressus.

4) Felelet a’ megdicsöült Szentek Tiszteletéről a’ Gyarmatin Miklós, Hel- meezi Prédikátornak , Monoszlói András, Veszprémi Püspök ellen írt csacsogására. 4. Grécz 1607. (A. 1617. p. 25. est secunda editio).

5) Mussipoin, Posonyban lett Prédikáczió azon napon, mellyben ama tündér módra változó állhatatlanságnak tüköré, Tordai János, Barát, harmadszor kiköltözött a’ csuklyából. 4. s. 1. 1610.

6) Szent Ignácz élete deákul és magyarul. 4. Rómában 1610.

7) Tanácskozás, mellyet kelljen a’ küiömböző vallások közül választani. 8. Posonyban 1611.

8) Egy tudakozó Prédikátor nevével íratott öt levél. Föl. Posonyban 1613. Item ibidem recusum anno 1623.

9) Hodaegus, Igazságra vezérlő Kalauz. Föl. Posonyban 1613. Editio altera est aeque Posoniensis de anno 1623. ac tertia de anno 1637. Compendium eius lingva Hungarica edidit Mich. Ambrosowszky Agriae 8. 1760.

10) Logos Alogos (dele, qua errorem typi.) Repetito typo una cum Hodaego. Fol. Poson. 1613.