Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/4 (Budae, 1861)
Continuatio altera regiminis imperatoris ac regis Francisci (II.) I.
44 szék közé kell ültetni, és, fejét kivévén, egészen és szorgosan be kell ötét takarni akár posztóval, akár pokrócczal, vagy lepedővel; ezuián ülése alá forró követ kell helyheztetni, mellyre eczet öntettetik. Illy’ módon gyakran meg-esik, hogy a’ megmerevedett tagok felmelegüllyenek, és jóltévö izzadság eszközöltessen. Ujjabb tapasztalások szerént ekképp’-is hirtelen lehet hathatós izzadást eszközleni: Mezítelenül ültetlessen a’ beteg eggy üres, és víznélkül-való fördökádba, helyhezlettessen lábai—közé egy borszesszel (Weingeist) töltött findzsa-allya; meg-gyiíjtatik e’ borszesz ; a’ beteg pedig nyakig betakartatok eggy széjjel—terjesztett lepedővel. A’ kád’ elzárt körének meg-gátlott levegője tüstént felhevül, melly által három minóták alatt a’ leghathatósabb izzadás üt—ki. E’ velevaló bánást olly’ sokáig és szorgosan állya-ki a’ beteg, ainmint csak lehet, ’s azutánn fektessék ötét felmelegített ágyba, mellyben jól takartasson-be. Továbbá beboríttatnak a' kezek és lábok gyapjú szövetekkel, mellyek gyakrabban forró ecz<the, vagy borba, ha bár pálinkával elegvítve-is, mártat- tatnak. Továbbá, a’ lábaknak felmelegíthetése végett, forró-vízzel töltött korsókat, felhevített homokkal vagy hamuval töltött zsacskót kell rájok rakni. E’ szereket szorgalmatosán kell ismételni, és fáradhatatlanul folytatni. 20. §. A’ gyomor’tájékára lisztből vagy agyagból eczettel készített meleg pépborítékok tétessenek, vagy borban párolgatlatott fűszeres füvek’ takarékai. — Igen hasznosok továbbá a’ gyomor’ tájékára, a’ mellyre, és a’ lábakra alkalmaztatott mustártészták (Senfteige) , mellyek két rész búza vagy rozs lisztbűi, és eggy rész mustár lisztből vagy tormából készíttetik , ecze tel vegyítve. 21. §. A’ betegnek Melisszábúl, fodorméntábúl, közönséges orvosi szék- fübül (Chamille) készített meleg theát kell ivás végett be- adni, és pedig ele- jéntén gyengén elkészültei, és többecskét; sött maga a’ meleg-víz is, gyakrabban bevéve, nem ritkán a' betegnek nagy megkönnyebbülését eszközli. — Hasonló módén a’ gyenge tyúkleves-is, e’ nyavalyában langyas melegen bevéve , már több iidök ólta hasznosnak találtatott lenni. A’ test’ fajdalminak enyhítésére a’ betegnek gyakrabban nyálkás lágyító klisztírok adattatnak, mellyek ziliz (Eibisch) vagy korpa íözeléklébül tojás’ székével (sárgájával), vagy egykevés keményítővel készíttetnek. 22. §. Az eddig előadott szereken kívül, mellyeket szorgalmatosán kell alkalmaztatni, és mellyek sok esetekben egyedül is elegendők a’ Cholerikus betegnek megmentésére, semmit se lehet tovább a’ nem-orvosoknak önnhasz- nálás végett ajánlani. — Főképpen kell pedig őrizkedni attól, hogy tapasztalt Orvos’ tanácsa nélkül soha se ér ne vágattasson, se calomellát, ópiumot, vagy más hathatósan munkálkodó szert valaki elö-ne vegyen. — Ugyan ez nem kevésbé értetődik a’ Bátragról-is (Magisterium Bismulhi, Markazít, Wissmuth), melly Leó Orvos által a’ keleti Cholera ellen olly-igen ajánltatik. — Eme szer eggy Orvos’ kezeiben, ki ennek hathatós munkálkodását pontosan ösméri, ’s ugyan-azért ezt megkívántaié gondoskodással tudgya alkalmaztatni-is, e’ nyavalyában nem különben, mint több más görcsös betegségekben, hasznos lehet; de azomban a’ salétrom savany Bátragmész a’ gyomrot és ennek érző-inait erősen megtámadgva, úgyannyira, hogy, gondatlanul élvén vele, vagy épen talán óvószerül használván, a’ legveszedelmesebb következéseket szülheti. 23. § Végtére meg kell jegyzeni, hogy az esztendőnek éppen e részében nem ritkán szokott a’ Cho’erának eggy neme,az epéshányásos hasmenet előfordulni. Ezen nyavalyának ugyan, tekintvén jelenségeit, vagyon valamelly hasonlatossága a’ napkeleti Cholerához; de természetére, okaira és
