Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/1 (Budae, 1853)
Regimen Francisci I. imperatoris ac regis
861 ded gyermekségekben, minckelötte beszélni tanúltak volna, el-vesztik, Siketeknek és némáknak neveztetnek. Némaságoknak oka tsupán a’ hallásnak nem-léteiéből származik. Minthogy a’ siketségben született, vagy siketté lett gyermek semmi hangokat sem hall, azokat nem követheti, és igy a’ hallás által semmi nyelvet sem tanulhat. Még számos emberek vágynak, a’- kiknek a’ némaság felöl hibás képze- lettyek van. Ezek a’ némaságot, vagy a’ nyelvnek, vagy pedig más beszéllés eszközeinek fogyatkozásában keresik, ámbár világosan meg-van mutogatva , hogy a’ némaságnak oka tsupán a’ hallásnak fogyatkozásában van, mind a’ siketül született, mind pedig a’ kisded korban siketté lett személyeknél. Tsupán egy fogyatkozás, az egyik vagy másik nyelv szerszámjában, soha sem okoz egész némaságot. Fogyatkozása lehet valakinek, a’ ki hall, nyelvében , úgy hogy a’ beszédre tehetetlen; de ez azért akadályt éppen nem tesz, hogy a’ több nyelvhangjait, úgy mint a’ gége, tüdő, és szájszél hangjait ki-ne mondhassa. Éppen igy szükölködhetik valaki nyelv-tsap nélkül, vagy pedig a’ gégéje el-lankadt lehet, avagy a’ torka nagyon-is tág, és így ezeket a’ hangokat tökélletlenül fogja ki-mondani, de a’ több szózatokat, mellyek ezeknek segedelmeik nélkül mondódnak-ki, akadály nélkül ki-mondhattyák. Az ollyan halló gyermekek, a’ kik a’ nyelvszerszámai közzül valamelyikben fogyatkozást szenvednek, meg-tanulhatják a’ beszédet a’ szokott mód szerént, ’s a’ szóbéli, és irás által nyertt tanítás után annyira mehetnek, hogy a’ hallás által minden dolgok felül nem tsak tökélle- tes képzeletlyek leszsz; hanem azokat in ihrer ersten Kindheit, ehe sie vollkommen sprechen lernen , verlieren, heissen Taubstumme. Die Ursache der Stummheit liegt blos in dem Mangel des Gehörs. Weil das taubgeborne oder taubgewordene Kind keine Töne hört, so kann cs sie nicht nachahmen, und also kann es auch durch das Gehör keine Sprache lernen. Es giebt noch eine menge Menschen , welche sich einen unrichtigen Begriff von der S tum m heit machen. Sie suchen den Mangel der Sprache an einem Fehler der Zunge oder eines andern Sprachwcrkzeuges, da es doch erwiesen ist, dass die Ursache der Stummheit blos in dem Mangel des Gehörs bey taubgebornen, oder im zarten Alter taubgewordenen Personen liegt. Ein Gebrechen an einem oder dem andern Sprachioerkzeuge kann nie eine gänzliche Stummheit bewirken. Es kann einem Hörenden die Zunge fehlen, oder so gelähmt seyn, dass sie zum Sprechen untauglich ist; so hindert ihn dieses doch nicht, die übrigen Sprach- laute, als Gurgel-, Lungen- und Lippentöne hervorzubringen. Eben so kann einem der Zapfen mangeln, oder die Gurgel ist erschlajft, oder der Gaumen ist zu weit ausgehöhlt; so wird er diejenigen Laute nur unvollkommen hervorbringen, zu deren Erzeugung das fehlerhafte Organ erfordert wird; die übrigen Sprach- laute aber, zu deren Erzeugung das fehlerhafte Organ nichts bey trägt, wird er ungestört aussprechen können. Dergleichen hörende Kinder, welche mit dem, einen oder andern Gebrechen an den Sprachwerkzeugen behaftet sind, lernen die Sprache auf dem gewöhnlichen Wege der Uebung, und können durch mündliche und schriftliche Unterweisung dahin gebracht werden, dass sie nicht allein mittelst des Gehörs von allen Dingen richtige Begriffe für sich selbst bekommen, sondern sic auch
