A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1942-1943 (Budapest, 1943)

1848. évi XIX. törvényczikk

kormányzati igazgatását (szervezés, szabályalkotás) és főfelügyeletét. Ezt a szervezetet az 1806. évi második tanulmányi rendtartás * (Ratio Educationis) részleteiben átdolgozta s az ebben az alakban 1848-ig volt hatályos. Az akkori kormányrendszer ezt a jogi helyzetet csak annyiban homálypsította el, hogy a bécsi udvari tanulmányi bizottság (Hof-Studien- kommission) az egyetem ügyeire, jogalap nélkül, bizonyos tényleges irányító befolyást gyakorolt.

Midőn az 1848. évi törvényhozás a királyi jogok gyakorlását a miniszteri felelősség rendszerének alapjára helyezte, ezt az alapelvet az egyetem királyi igazgatása körében is meg kellett valósítani. Ennek megfelelően az 1848. évi XIX. törvénycikk a „magyar egyetemet“ közvetlenül a közoktatásügyi miniszter hatósága alá rendeli. Egyébként ennek a törvénynek az egyetem igazgatására nézve csak az a jelentősége, hogy ennek alsóbbfokú királyi igazgatása megszűnt és az egyetem minden közbülső hatósági fórum mellőzésével és a bécsi udvari tanulmányi bizottság illegális befolyásának kikapcsolásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen felügyelete alá került. Azóta a király az egyetem felsőbbfokú királyi igazgatását e miniszter útján gyakorolja. Az idézett törvénycikk egyúttal az egyetemi oktatás és tanulás szabadságát is biztosította.

Az egyetem mai önkormányzati szervezete visszanyúlik az osztrák vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről legfelsőbb helyen nyert felhatalmazás következtében 1849. évi szeptember hó 30-án kiadott s az egyetemi hatóságok szervezésére vonatkozó ideiglenes szabályozásra, melyet a szokás irányadóul fogadott el.

Az egyetem tulajdonát tevő és a gyakorlatban gyakran „egyetemi alap“ névvel jelölt vagyonnak jövedelmei és egyéb bevételei 1869-ig teljesen fedezték az egyetem költségeit. Az egyetemnek akkoriban megindult nagyarányú fejlődése azonban az egyetem költségeit oly nagy mértékben szaporította, hogy azok az egyetem saját jövedelmeiből nem voltak fedezhetők.

Minthogy az egyetem működésének kereteit végsőfokon a királyi igazgatás szabja meg, erre az igazgatásra hárult a feladat, hogy az egyetem költségvetési hiányának fedezéséről gondoskodjék, ami — a mai alkotmányos berendezésünkben — csak az állami költségvetés keretében történhetik. Elsőízben az 1870. XI. t.-cikk útján nyújtott az állam az egyetemnek „mint országos közintézetnek“ költségeihez költségvetési hozzájárulást. Minthogy pedig az állami számszékről szóló 1870. XVIII. t.-c. értelmében az állami segélyben részesülő intézetek számadásai is az állami számvevőség ellenőrzése alá tartoznak, azóta az egyetem költségeihez nyújtott állami hozzájárulás olymódon jut költségvetési kifejezésre, hogy az egyetem összes bevételei és kiadásai az állami költségvetésbe állíttatnak be és a kiadási többletet az államkincstár állami hozzájárulásként fedezi. Ilymódon vált a magyar állam az egyetemnek, a nagylelkű alapítók bőkezűségével vetekedő jótevőjévé es fejlesztőjévé.

Az 1921—22. tanév kezdetétől egyetemünk felvette első alapítójának, Pázmány Péternek nevét és azóta teljes címe: „Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem“.