Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
88 És nem volt megkímélve az előhaladó kornak egy másik, előbb-utóbb elmaradhatlan kísérőjétől sem: egészsége és testi erő- érzetének megingatásától. Férfikora első idejében Markusovszky vasegészségű szervezettel bírt, testi és szellemi nagyméretű munkaereje, egyszerű szokásai, a kényeztetéstől, mint kicsapongástól egyenlően távol álló életmódja kedveztek energiája kitartóan magas voltának, csak egy irányban nyilvánult nála az éptanit meghaladó izgékonyság: megfeszített szellemi munka közben elhagyta az álom hemicrania folytán, kedélyi felindulások percében akárhányszor falhalvány lett; egyik legnagyobb élvezetét: a tengeren való utazást, rendszerint drágán fizette meg, mert ő, aki a strassburgi torony legmagasabb korlátjának párkányára kiülve szédülés nélkül gyönyörködött a végnélküli látképben és a svájci jégmezőket biztos lépéssel járta be, a tengeri betegség martaléka lett, mihelyt a hajó a kikötőt elhagyta. Ezen idegzeti labilitást azonban teljesen uralta akaratereje és nevetve szokta elbeszélni, hogy legnagyobb kedélyfelindulása is le van csillapítva, ha otthon egypár papírdarabot összegyűr, széttép és kosárba dob. Álmatlanságát többnyire legyőzte egy csésze erős tea, nem egyszer azonban morphin-befecs- kendésre volt szükség. Kedélyélete folyásában egy tág depresszió jött létre azon időben, midőn meggyőződött, hogy a docenturai habilitációjáról és azzal sebészeti pályafutásáról végleg le kell mondania. Álmatlansága gyötrővé fejlődött hosszú időre és ismét visszatért évek múlva azon időben, midőn az Orvosi Hetilap vezetési krízise ezen másik pályáját is veszélyeztetni látszott. Aggodalmassá vált egészségi állapota 1857-ben, midőn velem és Hirschler Ignáccal párizsi és londoni útjára készült. Egy héttel utazásunk megkezdése előtt Hirschler egy hozzám intézett levélben ezt írta: „Markusovszky több héttől óta febricitál, ez minket, barátait, komolyan aggaszt. B. és én is számítunk reá, hogy segíteni fogsz Markusovszkyt arra határozni, hogy mielőtt tanulmány - útunkra nagy városokba mennénk, előbb egy gyógyhelyre menjünk üdülés végett.“ Lipcsébe köhécselve, lázasan érkezett s egy napot ágyban töltött, útja félbeszakításáról szót sem akart hallani; délután közös szállásunkon Coccius adta vissza Hirschler látogatását, s midőn szobánkból kikísértük, kinyilatkoztatta, hogy ilyen egészségű emberrel ő Párizsba semmi szín alatt sem menne. Markusovszkyt azonban önbizalma nem hagyta el; üggyel-bajjal rávettük, hogy engedje megvizsgálni magát Wunderlich által, kinek tanácsára Müggendorfba, egy félreeső, gyönyörködtető tájékú, nyugalmas gyógyhelyre mentünk, ahol szinte egy csapásra érvényre jutott szervezeti energiája s egy hét múlva jókedvűen pályáztunk Párizs felé. A 80-as években fejfájásai gyakoriabbak lettek, csúzszerű izomfájdalmak, főleg a tarkóizmokban járultak hozzá s aki egyszer, kivált téli évszak alatt a minisztériumban meglátogatta és egy börtöncellához közel álló szűk, túlfűtött szobájában, ennek egyetlen ablaka mellett elhelyezett íróasztalánál ülve, dologba merülve látta: nem menekülhetett szívszorongató aggodalmaktól. Ö maga azonban ilyen aggodalmasságokat nem ismert, szenvedé-
