Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
84 Markusovszky eszméit is szolgálta. 1875-ben együttesen dolgoztak azon, hogy az a közegészségügy törvény által rendeztessék s ez eszmét Markusovszky vitte be és fejtette tovább az Országos közegészségi tanácsban. 1885-ben egyesült tevékenységüknek sikerült létrehozni az iskolaorvosi kurzust és Müller Kálmán összemunká- lásával az az évben tartott országos kiállítás alkalmából az országos közegészségügyi kongresszust, amelyet Markusovszky mint elnök vezetett, s amelynek sokszoros termékeny következményei közé tartozik a Markusovszky és Fodor indítványai alapján megalakított „Országos közegészségi egyesület“ is, amelynek elnökségét Trefort Ágoston vállalta el. Ezzel az alkotással azok a közegészségügyi intézmények, amelyek a Markusovszky átgondolt irányzásával az országban létrejöttek, be lettek tetőzve. Míg a közegészségi tanszék megszerezte a tért a közegészségtudomány szaki művelésére, addig a Közegészségi tanács és közegészségi törvény az ügyet bekapcsolta a kormányzat rendszerébe, a Közegészségi társulat végre hivatva volt bevonni a társadalom széles köreit, amelyek nélkül a közegészségügyet a gyakorlati életbe bevinni és hatását kifejteni nem lehetséges. Tervezeteinek keresztülvitelében szerencse volt, hogy közte és Trefort miniszter közt egyenlő szellemi irány állott fenn úgy közoktatási, mint a közegészségügy terén és így emelkedett kihatásukkal szőhette Markusovszky tovább terveit arra, hogy a letett alapokon előhaladólag tovább fejtse a részleteket. Tevékenysége azonban ezekkel nem ért véget, feszült figyelemmel kísérte tudományos, közegészségi és politikai viszonyaink folyását, felismerte amazok minden felmerülő szükségét és minden kedvezőnek ígérkező alkalmat ezek teljesítésére. Ismertető és buzdító cikkei az „Orvosi Hetilapéban egymást érték. Behatólag foglalkozott annak idejében a fővárosi építkezésekkel, különösen a Duna-part beépülésével, állandó figyelmének és számos cikkeinek tárgyát képezte Szeged rekonstrukciója. Igyekezett tért hódítani azon eszmének, hogy az egyetemeket a kor színvonalára emelni és újakkal szaporítani kell. Trefort miniszter meg is indította ezen célból az akciót, személyes vezetése alatt utazott egy vegyes bizottság Pozsonyba, Szegedre, Kassára, hogy egy harmadik egyetem számára a legalkalmasabb helyet keresse. Újra és újra hangoztatta egy budapesti országos kórház szükséges voltát, egyenesen a társadalomhoz fordult, hogy úgy, mint Angliában, úgy nálunk is támogassa a nemzetiségi törekvések mellett a tudományos törekvéseket is, járuljon ahhoz, hogy felállíttassanak az angol collegekhez hasonló intézetek, internátusok, új tanszékek, az önálló búvárkodás ösztönzésére jutalomdíjak. Javasolta, hogy külföldi kiváló tudósok időszakonkint meghivassanak a célra, hogy új vívmányokat gyakorlatilag bemutassanak és közvetlen személyes érintkezés hatásával hassanak eszmeserkentőleg. E közben elnökévé választva a Kir. Orvosegyesületnek, mint ilyen tartotta 1887 október 14-én az ötven éves jubiláris nagygyűlésen nagyszabású előadását: „Észrevételek az orvosi tudomány fejlődéséről az utolsó ötven év alatt.“ A puerperális bizottság az ő elnöklete alatt fejezte be munkálatát, feldolgozta a törvényhatóságoktól beérkezett táblázatokat a bábák viszonyairól s a szülészeti állapotokról. Az egyesület az ő elnöklete alatt határozta el (1888
