Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

9

Adjuk itt az emlékbeszédeket változatlanul, úgy, ahogy azok annak idején megjelentek, mert semmi szükség, hogy a mi célunkra külön lencsét köszörüljünk, annál kevésbbé, mert ebben az esetben is áll az, hogy minden igazi nagyság maga írja pieg saját élettörténetét.

Ex Oriente lux. Ebben az esetben ellenkezőleg nyugatról jött akkor, amikor a huszonnyolc éves Balassa János 1843-ban a sebészet tanára lett; Bécsből jött. A bécsi egyetem orvosi kara akkor már ragyogó fénykorát élte; Rokitansky, Skoda, Hyrtl, Hebra és a többiek híre az ő új tudományos búvárkodásuk korszakalkotó eredményeivel már az egész világon annyira elterjedt, hogy a világ minden tájáról sereglettek hozzájuk a külföldi orvosok, hogy az ő tanaikkal közvetlenül megismerkedjenek és így tudásukat az akkori legmagasabb színvonalnak megfelelően kiegészítsék. Az alapvető és irányadó eme pezsgő tudományos életnek légköréből — melyben addig ő maga is dolgozott — került Balassa Pestre, annak a bécsi iskolának a veretét hozva magával.

Különös volt az az orvosi kar és annak környezete, amit ő itt talált. A nagyszombati egyetemen 1770-ben állították fel az orvosi kart. Amikor az időközben Budára átköltözött egyetemet Pestre hozták, akkor — 1786-ban — az orvosi kart a jezsuita prokurátorok volt rezidenciájában helyezték el, ahol addig a causarium regalium direktorátusa székelt. Ez az épület a Hatvani- (ma Kossuth Lajos-) és Újvilág- (ma Semmelweis-) utcáknak sarkán állott; a Hatvani-utca felé földszintes, az Újvilág-utca felé kétemeletes épület, egy barokkstílű főkapuval. Itt helyezték el nemcsak az egész orvosi fakultást, dekanatust, az összes klinikákat és intézeteket, a bonctani múzeumot, de még a vegytant is, mindezt a szerzetesi cellákból és folyosókból úgy ahogy átalakított helyiségekben; itt szorongott egyik a másik hátán. Ma alig tudjuk megérteni, hogy ebben az ósdi épületben hogy férhetett el annyi tanterem, amelyek közül a legtágasabb a Hatvani-utcai rész földszintjén volt — Brambilla mellszobrával díszítve —; ez volt Lenhossék és Stockinger tanárok tantenne. Ezt a termet különben más tanárok is használták felváltva. A konyha az Újvilág-utcai homlokzatnak utcára néző részében volt elhelyezve, míg a bonctani intézet mind földszinti udvari helyiségekben volt elhelyezve, a nagy boncterem pedig — melynek