Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
látogatta Angliát, ahol közel négy hónapig behatóan foglalkozott a közegészségügyi viszonyokkal s kormányzattal és ezen utazásból hozta haza az orvosi könyvkiadó-társulat létrehozásának eszméjét is, amelynek a New Sydenham Society mintája szerinti létesítéséhez haladék nélkül hozzáfogott. Az Orvosi Hetilap több cikkében szemlét tartott a magyar orvosi irodalom elmaradottsága, ennek káros befolyása felett az orvosi tanításra és az orvosok tudományos színvonalára. Az orvosi magyar könyvek hiánya annyival érezhetőbb volt, mert az előbb dívott erőltetett germanizáció visszahatása gyanánt a fiatal nemzedék körében a német nyelv ismerete mind hiányosabb lett. Markusovszky a társulat feladatát egy 1864 március 4-i cikkében következőkben foglalja össze: „A társulat első feladata kétségkívül oly munkákat állítani ki, melyekre leginkább s közöttünk a legnagyobb résznek szüksége van; a második feladat: megnyitni a magyar orvosi közönség számára a művelt népek orvosi búvár- latának forrásait s erejéhez képest a bármily nyelven megjelent munkákkal gazdagítani orvosi irodalmunkat; a harmadik, ezekkel párhuzamosan járó feladat végre, oly eredeti, hazai művek megjelenését elősegíteni, melyek a tudomány színvonalán állanak s a társulat tagjai kívánalmainak megfelelnek. A harmadik azon szép szereppel ruházza fel társulatunkat, hogy szűk időkben s mostoha irodalmi körülmények közt segédkezet nyújthat a hazai búvárlatnak. Az egyik munka ki fogja egészíteni a másikat s társulatunk könyvtára idővel a művelt világ orvosirodalmi remekműveinek nagy részét fogja tartalmazhatni eredeti munkákon kívül.“ Egy év lefolyása után a társulat megalakult s a hangulatot, melyet az orvosok közt megalakulása keltett, legjobban kifejezi azon elnöki megnyitó beszéd, amelyet a társulat első elnöke: Balassa 1864 február 20-án tartott. Ez a beszéd ma is megérdemelné, hogy szóról-szóra felhangozzák a magyar orvosi világban; hazaszeretet, az orvosi hivatás magasztosságának hitvallása, a magyar kultúra orvosi tudomány fejlődési feltételeinek hiánya feletti őszinte fájdalom; a magyar orvosok sanyarú és a tudománnyal való lépéstartást akadályozó helyzete, az önálló tevékenység általi kiemelkedésnek szüksége és az erre való egyesülésre való riadószerű felhívás lángoló szavakban hangzik fel benne. A könyvkiadótársulatról így szól: „Orvosrendünknek oly nagy hazai cél körüli csoportosulása magasztos látvány“. Angolország nyelve két nagy és hatalmas nemzetnek nyelve és mégis hasznosnak és szükségesnek látszott egy olyan orvosi egylet alakítása, mely részint az eredeti angol irodalmi működést támogassa, részint az idegen orvosi szellemi munkának becsesebb termékeit átplántálni segítse és így az angol orvosi közönség az egész művelt világ orvosi szaktudományának gyors haladását követhesse. „Mennyivel indokoltabb ezt nekünk tennünk, kik kevesen vagyunk, az európai népcsoportok között elszigetelten állunk, hogy gyenge szakirodalmunk lábra kaphasson. A tény, a Magyar orvosi könyvkiadótársulatnak gyors megalakulása, világosan mutatja, mennyire éreztük mindnyájan annak szükségét, bog- hazai orvosi irodalmunk elevenebb lendületnek induljon.“
