Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
70 főnök: a hírhedt Prottmann előtt az egész város remegett és három- négy embernek összejövetele már a rendőrség közbelépését vonta maga után, akkor a klinikának Balassáért lelkesülő hallgatói elég bátorsággal bírtak maguk közül egy küldöttséget választani, amely megjelent Prottmann előtt és kérte Balassa visszahelyeztetését tanszékébe. Prottmann, akit csak kegyetlen intézkedéseiről ismert a világ, a küldöttségnek általam kifejezett kérését meghallgatván, megilletődéssel felelte, hogy óhajtásának is megfelelne, ha kívánságunk teljesülne. Balassa befolyásos tisztelői ugyanezen irányban tettek lépéseket és kéthavi fogság és ezt követő zaklató tárgyalások után Balassa tényleg vissza lett helyezve tanszékébe. Az országban ez időben néma csend és tétlen megadás uralkodott minden téren, úgy a tudomány terén is; nem létezett tudományos társulás, sem tudományos irodalom, a külföld ez időbeni epochalis, élénk orvosi tudományos életéről a „Prager Vierteljahrschrift“, a Hebra bécsi folyóirata és egypár francia lapból vettek tudomást azok a kevesek, akik egyáltalában a tudományos élettel érintkezésben álltak. Áz itthon itt-ott feltünedező tudományos törekvések már jóformán sarjokban elfonnyadtak, hiányában a Szellemi érintkezésnek és támogatásnak, hiányában a véleményalakulás és eszmék körüli csoportosulás lehetőségének. A fogságból kiszabadult Balassa igyekezett régibb barátait és elvtársait ismét maga köré gyűjteni. Markusovszky magánsegéde lett, s azok, akik az egykori aethernarcosis-kísérletnél jelen voltak, nagyobbrészt meg szoktak volt jelenni lakásán, vasár- naponkinti szegényordinációja befejezésének idején. Itt azután egy-egy szivar mellett, mely éppen olyan finom volt, mint minden, ami ezen esztétikailag is kimagasló egyéniséget környezte, meg lett beszélve múlt és jövő, orvosi és társadalmi élmények, remények és a sokkal bővebb csalódások. A társaság tagjai többszörösen változtak, voltak, akiket a viszonyok kényszerítettek a fővárost elhagyni; viszont gyarapodott a társaság értékes új tagokkal, ezek egyike volt a Bécsből leköltözött halhatatlan Semmelweis, egy másik a Párizsból hazatelepedett kimagasló szellemű Hirschler Ignác. Pest még kis város volt, az ország közlekedési viszonyai kezdetlegesek. A fővárost egy vasútvonal kötötte össze Béccsel, egy másik Szolnokkal, hajózás csak a Dunán és a Tisza kisebb részén állott fenn, az idegenforgalom csekély volt s ennek megfelelt az orvosok elfoglaltsága. Az ország jeleptőséggel bíró minden iránya orvosi gyakorlatának legnagyobb része a Balassa kezében összpontosult, ezen óriási gyakorlat mellett is voltak neki napjai, melyeket pihenésre és üdülésre fordíthatott. A vasárnapi összejövetelek mellett még egy más társasági alakulás jött létre. A hadsereg feloszlása után Markusovszky hazahozta hűséges sárga paripáját, amelyen Görgey oldala mellett szokott volt lovagolni, nem egyszer ágyúk dörgése közt, egészen Világosig. Nemsokára Lumniczer szegődött hozzá lovagló társnak. Mindkettőjüknek elég idejük volt reá. Lumniczer egy hozzám írt levélben keserű humorral írta: „Párizsból Luertől hozott műszereim közül egyedül azon késnek veszem hasznát, amellyel tyúkszememet vágom.“ Balassa is kedvet kapott lovagolni, példáját követték Kovács Endre és
