Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Jendrássik Jenő: Balassa János
56 földdel, de önálló és eredeti működés által az alkotásnak és gyarapításnak szerepére is tarthat némi igényt“. S tovább folytatva még így szól: „Korántsem kérkedés az, ami velünk az iméntieket mon- * datja; — az exakt tudás és cselekvés terén hiú minden önbírálat; itt maguk a tettek és a szakértők szava az egyedüli bírálók.“ Valóban e bírálók szava fényes tanúságot tett a mester érdemeiről a sebészetnek nemcsak ezen, hanem több más körében is. Bizonyára pedig csak növeli érdemeit, hogy ő távol*állott azon vérengző műtők fajától, kik kérkedésből inkább, semmint betegeik életének védelmére, szeretnek nehéz műtételeket végrehajtani, megelégelve ha az áldozat a boncolás befejezte előtt még el néni halt. Balassa nemcsak nem kereste a véres műtételt, hanem inkább iparkodott, hol csak siker várható volt, azt más eljárással pótolni; így nem késett ütértágulatoknál több esetben újabb időbeli eljárás szerint, érlekötés helyett ujjnyomást alkalmazni. Ott azonban, ahol csak a műtét nyújthatott egyedül még reményt a beteg megmentésére, merész is tudott lenni annyiban, hogy vállalkozott még a legnehezebb műtétre is, melyet ő kívüle csak kevés sebész bírt volna Európaszerte végezni; s míg nem egy ily sikerkoronázott vállalatról tudnak tanítványai beszélni, nem emlékeznek másfelől, hogy őt zavarba jönni látták volna; mert mielőtt a műtéthez fogott, latba vetett minden előre látható körülményt, s ha mégis műtét közben váratlan akadály merült fel, tudta azonnal tervét a viszonyokhoz képest megváltoztatni, vagy rögtön beállott életveszély esetében villámgyorsan, úgy, mint a pillanat engedte, a mentő tettet végrehajtani, A mester ily kitűnő tulajdonai mellett mindig tanulságos előadásai vonzó hatást gyakoroltak nemcsak a tanulóságra, melyben a sebészet iránt élénk érdekeltséget keltettek, hanem még oly szak- férfiakra is, kik maguk már a sebészet mezején jó hírnevet szereztek, kik e kórodán vetették meg nagyobbára ismereteiknek alapját és volt mesterük új diadalainak még később is kívántak tanúi lenni; s úgy, mint a helybeliek, nem mulaszták el a vidékről vagy a külföldről jött szakférfiak sem, fölekeresni a kórodát, melynek tekintélye túl hazánk határain is elterjedt. Annál nagyobbak pedig Balassa érdemei e kóroda fejlődése körül, mentül inségesebb volt azon állapot, melyben ő azt átvette és mellyel ő maga is hosszú évek során át küzdött. Csak tizennégy ágy állott e kóroda rendelkezésére; a vizsgálatokra, járó betegek kihallgatására és más egyéb célokra szükségelt helyiségek teljesen hiányoztak, sőt még a műtételeket is más tanszékekkel közös tanteremben kellett végrehajtani. A kórodai ágyak csekély száma által föltételezett tananyag-hiányt pótolta ugyan részben legalább a járó betegeknek jelentékeny száma, kiket a tanár iránti nagy bizalom segély végett a koródára vezetett; de a legszorgasabb felügyelet mellett sem pótolhatta Balassa azon hiányokat, melyek a koródának egészségtelen helyi viszonyaiból fejlődtek, és nemcsak veszélyeztették az ott tartózkodó betegek életét, hanem tettleg áldozatul ejtették azok nagy számát, részint midőn már a műtételen szerencsésen túlestek, részint még mielőtt az alá kerültek volna. — S valóban leverő a gondolat a haladás minden barátjára, midőn annyi irányban tapasztalja, hogy valamely üdvös intézmény létesítésében még távol sem elég üdvös voltának felmutatása, szükségének fölisme-
