Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
33 ellen. Magas kora dacára tartotta a Markusovszky-előadások sorozatát és tartott előadást az orvosegyesületben is. És mintha csak tüntetőleg Seneca-nak akart volna igazat adni, hogy: „homines dum docent discunt“, még nyugalomba vonulása után is az egyetemen tartotta az ő tuberkulózis-előadásait. Nemcsak magas, de csakugyan szép kort ért el, mert nemcsak hosszú, de egyben tartalmas, tömör életet élt. Ennek köszönhette, hogy mikor világi dolgainak vége lett, akkor életének azzal a megnyugtató egyenlegével hajthatta le fejét, hogy én az életnek, az élet viszont nekem, kölcsönösen egymásnak nem maradtunk adósok semmivel. Nagy Frigyes egyik levelében Voltaire-nek azt írta: „Mindent jól megfontolva, nem tudom, nem helyesebb-e, ha a népesség gyarapodásáról gondoskodunk, ahelyett1, hogy rosz- szul filozofálunk.“ Ezt a hadvezér írta, aki elsősorban inkább a katonáira gondolt, mint a nemzetgazdasági erőre. De bár- mint legyen is a dolog, bizonyos, hogy mi ma többet tudunk, mint ő tudott; tudjuk nevezetesen, hogy a születési abszolút többletet pozitiv módon befolyásolni nem bírjuk és a népesedéspolitika útja ma nem a natalitás növelése, hanem a mortalitás csökkentése. Minthogy pedig mindenütt a tuberkulózison kívül különösen a gyermekhalandóság szabja meg a mortalitás fokát — innen ered az állam szempontjából a gyermek- gyógyászat nagy fontossága. Id. Bókay János egyénisége minden ízében megtestesülése volt ennek az igazságnak: „Den moralischen Gehalt eines Jüngligs bestimmt immer der Familienboden.“ Különösen nálunk ma már kivétel számba menő korrekt neveléssel indult ő a szerény szülői házból élete útjára. Tanulóévei alatt önmaga tartotta fenn magát és mint fiatal orvos nem rögtön határozta magát arra a szakmára, melynek hazánkban megalapítója és később a külföldön is általánosan elismert — egyik erős oszlopa lett. A nagy árvíz és a szabadságharc döntöttek az ő és a magyar gyermekgyógyászat sorsa fölött. Az 1838-i nagy árvíz elpusztította Schöpf-Mérei orthopádiai intézetét, aki a reá következő évben megalakította a szegénygyer- mekkórház-egyletet és ezzel együtt alapította az öt pacsirta- ima Esterházy)-utcában a gyermekkórházat tizenkét, később tizenkilenc ággyal, mely eszerint akkor Európában a negyedik volt. Mint a legtöbb szakma, úgy a gyermekgyógyászat Az orvosi tudomány magyar mesterei. 3
