Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
27 nak, a belorvostan tanárának 1863-ban bekövetkezett hirtelen halála alkalmából Markusovszky az Orvosi Hetilapban írt. Ezeket mondja: „...nem enyhül bánatunk, ha körültekintvén, kérdezzük, ki legyen ezentúl azon fontos ügy méltó képviselője, melynek élén ő eddig állott. Most ismét, úgy, mint a növénytudomány tanszéke megürülésénél, be kell vallanunk, hogy szegények vagyunk, hogy nincs szerencsénk oly kész emberekkel rendelkezni, kiket a szakférfiak osztatlan bizodalma hivatottaknak ítélhetne a sors által váratlanul reánk mért feladat megoldására; meg kell vallanunk, hogy keresnünk kell a boldogultnak oly utódot, s várnunk oly emberre, ki a természettudományok alapján kiképezve s azoknak búvárlati módszerében jártas, a kór- és gyógytan terén higgadt tevékenységének oly félreismerhetlen tanúbizonyságait adta légyen, miszerint tőle tudományunk fejlesztését azon irányban elvárhassuk, mely a mai kor haladásának s hazánk szükségeinek megfelel“. De Korányi Frigyes az Orvosi Hetilapnak — annak első számától kezdve — szorgalmas munkatársa volt, sőt Markusovszky már akkortájt is annyira becsülte benne a kiváló képzettségű kartársat, hogy vele együtt külföldi tanulmányútra ment, Balassa pedig, aki mindig hálásan emlékezett meg arról, hogy mikor Világos után fogságba került, akkor szaba- donboosáttatása érdekében éppen Korányi vezette a diákságot a rendőrfőnök elé, maga mellé vette tiszteletbeli segédnek, de besegítette őt Bécsben Schuh mellé műtőnövendéknek is, azonfölül már addig is kifejtett irodalmi működése — mindez már akkor olyan ázsiót adott Korányi egyéniségének, hogy első olvasásra nem igen tudja vele összeegyeztetni Markusovszkynak idézett sorait az, aki az akkori párt- és ezeken belül a személyi viszonyokat nem ismeri. Tudnivaló, hogy a volt kültagok pártjának már jó ideje volt nyiltan be nem vallott — de azért köztudomású — két jelöltje is erre az állásra; mindaz az abszolút negativság, amely azokból a sorokból kihangzik, ezekre vonatkozott és leplezetten tudomására hozza az egész pártnak, hogy őket a Balassa-tábor mint jelölteket kombinációba nem veszi. Az a kritika egyenesen és kizárólag nekik szólt, de óvatosságból egyelőre saját jelöltjét még nyiltan be nem vallja. Kevés vártatva ez is megtörtént, mikor Markusovszky a megüresedett tanszék
