Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
24 mostoha viszonyok között talált ott egy osztályt, egyelőre megelégedett azzal, hogy valahol megvethette lábát. Az átszenvedett csalódások és a méltatlan bánásmód egyre fokozták idegességét és mind izgatottabban hirdette és védte igazát és ebben itt nálunk különösen Markusovszkyban talált biztató támaszra. Egyre gyűjtötte a bizonyító adatokat, folyton dolgozott, mint kiváló szülésznek a híre egyre nőtt és terjedt, úgy, hogy a zürichi egyetem szülészeti tanszékére is meghívták, de ő itthon maradt, míg végre 1855-ben a szülészet rendes tanárává nevezték ki. Mindnyájunknak, de az utókornak is okulására álljon itt kinevezési okmányának teljes szövege: „10696/469. Mit der allerhöchsten Entschliessung vom 18-ten Juli 1855 haben Seine k. k. apostolische Majestät Sie zum ordentlichen Professor der theoretischen und praktischen Geburtshilfe an der Universität in Pest mit dem Gehalte jährlicher Dreizehnhundert Gulden und mit dem Vorrückungsrechte nach 10 und 20 jährigen Dienstleistung in die höheren Gehaltsstufen von 1600 fl und beziehungsweise 1900 fl allergnädigst zu ernennen geruht. Es gereicht mir zum Vergnügen Sie hievon mit dem Aufträge zu verständigen, dass Sie nach erfolgter Enthebung von Ihrer jetzigen Anstellung, sich wegen Ablegung des vorgeschriebenen Diensteides beim Präsidium der k. k. Statthalterei Abteilung in Ofen, welche unter Einem bezüglich der Veranlassung jener Enthebung und der Anweisung Ihres Gehaltes die nöthige Weisung erhält, geziemend zu melden und das Ihnen allergnädigst verliehene Lehramt ungesäumt zu übernehmen haben. Wien, am 23. Juli 1855. Für den Minister der Unterstaatssekretär Helfert.“ Klinikája ekkor még a régi jezsuitaházban, annak második emeletén volt elhelyezve, ablakai egy szűk mellékudvarra és ebben a szemétgödörre nyíltak, alatta az első emeleten a vegytani, a földszinten pedig a bonctani intézet. Egy szülőszobája és gyermekágyi szobákban összesen huszonhat ágya volt, tanterem nélkül, úgy hogy az előadásokat a kórtermekben kellett tartania; nőbetegek befogadására helyisége egyáltalán nem volt; könnyű megérteni, hogy ebből a tarthatatlan helyzetből mielőbb szabadulni kívánt, de mégis négy évet volt kénytelen itt tölteni, amíg végre sok sürgetésére klinikáját a Kunewalder-ház második emeletére — a Balassa-
