Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
20 Marchal volt a bérlő és innen nevezték el őket éveken át Mar chal-társaságnak, amely az orvosi kar fiókjává nőtte ki ma gát. A karnak minden ügyét ebbep a barátságos körben fesztelen módon megbeszélték, mielőtt az még hivatalos tárgyalásra került volna; új eszméket pendítettek meg, új terveket vetettek fel és addig vitatták és szőtték, amíg testet öltöttek. Tárgyalták itt új tanszékeknek kérdését épp úgy, mint üresedésben levő tanszékeknek betöltését és személyi kérdését, és tárgyalták egyúttal az egyetemi építkezések ügyét is és ezek kedvéért szívesen látták körükben mindig Weber Antal műépítészt, aki ebben az időben az egyetemi építkezésekbe kezdett. De lassan-lassan bővítették is a kört. újabb, fiatalabb tagokkal; különösen Balogh végezte az ő sasszemével a szelekciót, ő nézte ki azokat, akiknek jövőt mert jósolni és bevonta ezeket a „juvenes optimae spei“-eket a szombati körbe, és alig csalódott egyszer is. Ezeknek a fiataloknak előmenetele és haladása vezetett azután arra az optikai csalódásra, hogy a jövő boldogulás útja a Marchal-társaság asztalától indul ki és adott okot arra a tévhitre, hogy elég, ha az embernek sikerül ebbe a társaságba bejutni, a többi azután — magától jön és megy. Pedig éppen megfordítva állt a dolog. Nem volt az az orvosi közügy, amely ennek a körnek figyelmét elkerülte volna, viszont alig került ekkor olyan nagyobb közügy napirendre, amely nem innen indult volna ki — és kívánatos volna erről meg nem felejtkeznünk. A nyolcvanas évek legelején Fodor József azt a tervet pendítette meg, hogy idősebb kartársaink ismeretének kiegészítésére és felfrissítésére nekünk is szünidei orvosi kurzust kellene rendezni; az eszme általános helyeslésre talált, elsősorban különösen Markusovszkynál is, csak Balogh ellenezte és az egész tervet német majmolásnak bélyegezve ellenkezésében odáig ment, hogy Fodornak fogadást ajánlott, hogy a kurzusnak húsz hallgatója sem lesz. Fodor tartotta a fogadást, a bizottságot — Markusovszky elnökségével és Fodor alelnökségével — megalakították és a rendelkezésre állott hihetetlen primitiv eszközökkel megcsinálták az első szünidei orvosi kurzust, amely fényesen sikerült nemcsak azért, mert százhúsznál több hallgatója volt, hanem abban is, hogy a tanárok milyen önzetlen buzgósággal tartották meg
