Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

18

Eötvösről írott cikkei tanúskodnak arról, hogy abban az előkelő körben milyen iszellemet műveltek és ápoltak. De közben mindinkább egyre gyötörte őt a mi szellemi ínségünk és különösen orvosi irodalmunk elmaradottsága; nagyon helyesen tudta, hogy megfelelő folyóirat nélkül a magyar orvosművelődés béna marad. Bízva a sajtónak lelkeket formáló hatásában, 1857-ben megalapította az Orvosi Hetilap-ot és ennek szerkesztője és tulajdonosa volt majdnem harminckét éven át. Fáradhatlan buzgalommal toborozta a munkatársakat és a kezdet nehézségeivel küzködve, jóidéig egymaga végezte a szerkesztés minden munkáját. Természetes, hogy a lap Balassa irányát követte és szolgálta, ami az ellentábort arra vitte, hogy 1861-ben saját lapot indított. Sok — néha igen heves — vitatkozás folyt a két folyóirat hasábjain és ekkor derült csak ki igazán, hogy Markusovszky flegmás angolos alapvonása dacára mégis milyen militans természet és milyen éles ellen fél tudott lenni.

Hat évvel utóbb — 1863-ban — pedig Markusovszky a magyar orvosi könyvkiadó társulatot alapította és józanul mérlegelve nemzeti erőinket, ezzel akkor kettős célt ért el; először a vidéki kartársakat juttatta olyan művekhez, amelyeket különben nem igen tudtak volna megszerezni, másodszor pedig a magyar szerzőket buzdította, kik így biztos kiadóra számíthattak. Ezek után neki volt köszönhető, hogy szellemi elszigeteltségünk megszűnt és hogy a magyar is szóhoz jutott az orvostudományban. A lap alapításának 25-ik évfordulóját nagy ünnepséggel ülték meg; munkatársai aláírásukkal egy díszalbumot adtak át neki és a III. osztályú vaskorona-rendet kapta. Az Orvosi Hetilap első tíz évfolyamában az egyetemi tanításról, a tanszékekről és az egyetemi építkezésekről írt cikkeivel egyre markánsabb kifejezője lett egy nagy értelmi törekvésnek, aki hivatva van ennek vezetésére és irányítására, és jó sorsunk úgy akarta, hogy ez be is következett, mikor őt 1869-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz mint titkárt meghívták; itt eleinte az orvosi később pedig az összes egyetemi ügyek előadója volt. Az egyetemi oktatásnak és tanulásnak, de a tudományos búvárkodásnak is egy új epochája indult meg ezzel. Még az abszo lutizmus alatt mentek instanciák a kormányhoz az egyetemi építkezések ügyében, de azért az orvosi fakultás mégis csak