Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv, mint a' magyar füvész könyv' praktika része (1813)
Első rész - II. Tzikkely. Az Életerő
4 Az Életerő. benn van, az által segitődik, és annak változásait megérzi. Elválik pedig az Annyától, mikor már annyira kifejtődött, hogy magától is élhet, melj lészen a Plántákbann a’ mag megérésekor, az Allatokbann a’ megtojáskor, és eleven szüléskor, és ettől fogva az Életerő munkálkodik a* testbenn szünet nélkül, mind halálig. Nevezetes pedig áz, hogy minden nem elevent szőlő organizált Test magzatjábann, el áll az Életerő, mint az óra, mikor az az Annyától elválik, és minden kitettző munkásság nélkül, tsendességbe van és nyugszik; mind addig, míg ahoz való kedvező környűlállások azt fel nem ébresztik. Ebbenn az állapotjábann egyebet nem tselekszik, hanem hogy a’ testet a’ melybenn van, rothadni nem engedi. A’ búza, és sok egyéb magvak, száraz helyenn sok esztendeig elállanak; azutánn pedig főidbe vettetvénn, annak nedvessége, és a' nap melege, felébresztik bennek a’ nyugvó életerőt, kikelnek, és felnevelkednek. Sok plántáknak magvai ha ólján méljenn esnek a’ főidbe, hogy a’ napnak szükséges melegsége , a’ levegő és nedvesség hozzájok nem juthat , és a’ főidnek rajtok fekvő terhe nyomja azokat : századokig elheverhetnek a’ főid alatt, úgy, hogy az életerő tsak nyugszik bennek, de meg nem fúlad. Innen van, hogy ha a’ főidet méljenn felássák: az alólról kikerült főidből ólján plánták is kelnek ki, meljekhez hasonlók azonn a’ környékenn nintsenek. De ha nem méljenn van is a’ mag a’ főidben«,: az abbann nyugvó életerőnek felébredését, az esztendőnek minémüsége, és az időnek járása, a’ plántáknak egymáshoz való vonszódása, vagy egymástól való idegenkedése, a’ főidnek keménysége, vagy annak felpuhítása ’s a t, vagy segítik, vagy akadályoztatják.
